elromlik
elromlik tárgyatlan ige (irodalmi nyelvben, régies) elromol
1. <Előzőleg jó, használható állapotban levő tárgy, eszköz, műszaki alkotás, gép, készülék törés, szakadás, kopás v. szerkezeti hiba miatt> használhatatlanná válik. Elromlott a lakat, a motor, az óra, a rádió. Valami elromlik a toiletten, egy kapocs lepattan valahonnan, a cipő nem akar felmenni. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) <Épület> erősen megrongálódik, leomlik. Idővel paloták, Házak, erős várak, Városok elromlanak. (Balassi Bálint)
2. <Szerves anyag, főleg ennivaló vegyi bomlás, erjedés v. rothadás miatt> fogyasztásra alkalmatlanná válik; megromlik. Elromlik a befőtt, a rosszul kezelt bor, a melegben a hús. || a. (ritka) <Étel főzési hiba miatt> élvezhetetlenné válik. A háziasszony odaégette a rántást; ezért romlott el a leves. || b. <Levegő> zárt, zsúfolt helyen elhasználódik, megromlik. Reggel óta nem volt nyitva az ablak; nem csoda, hogy elromlott a levegő.
3. <Vmely testrész, szerv, képesség> elveszti épségét v. használhatóságát. Elromlik a foga, a gyomra, a lába, a szeme. Elromlott az étvágya. Sok édességtől szájuk elromolt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. <Személy> rossz v. erkölcsileg romlott lesz. Hogy elromolt ez a fiú! Félt … nagyon, hogy elromlom. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Látom, te itt végképp elromlasz. (Tolnai Lajos)
5. <Érzelmi állapot> rossz irányban megváltozik. Elromlik a hangulata, a kedve. || a. Elromlik az idő: esős, szeles, hideg i. lesz; rosszra fordul az i.
elromlás; elromló; elromlott.
