elront
elront tárgyas ige
1. <Kész emberi alkotást> használhatatlanná tesz. Elrontja a féket, a gépet, a kávédarálót, a rádiót, a tollat. Az eső egészen elrontotta az utat. Egy igen kövér pap azon kérte a királyát, hogy ne mondasson véle nyárban misét; mert sokat izzad, és elrontja a misemondó ruhákot. (Mikes Kelemen) Neki semmit sem jelentettek az én játékaim, … azért kérte el, … hogy eldobja, otthagyja, elrontsa [őket]. (Móricz Zsigmond) || a. <Folyamatban levő munkát, dolgot rendsz. ügyetlenségből> úgy készít el, hogy silány minőségű v. használhatatlan lesz; rosszul készít el. Elrontja a kézimunkát, a levest, a rajzot, a számtani feladatot.
2. <Emberi testrészt> megerőltetve sajátos feladata elvégzésére többé-kevésbé alkalmatlanná tesz. Elrontja a gyomrát, a szemét. Jó hegedűs volna, de a sok házi munka elrontotta a kezét. || a. <Életműködést> kedvezőtlenül befolyásol. Elrontja az álmát, az étvágyát.
3. (irodalmi nyelvben, régies) <Egyént, népet, nemzetet> elpusztít. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár kán … tábora. (Berzsenyi Dániel) Ősz ember, én elrontlak téged is, Ha mindenekben szómat nem teszed. (Vörösmarty Mihály)
4. Elront vmit: úgy cselekszik v. hat, hogy vmi balul üssön ki, ne sikerüljön, tönkremenjen. Elrontja az élcet, a hangulatot, a hatást, a jó viszonyt, a kedvet, az örömet, a tervet, az ügyet, az üzletet, a viccet; elrontotta boldogságát, házasságát, ízlését. A húr feszítésével ő rontotta el a dolgot. (Mikszáth Kálmán) Taktikai hibát követett el, … és ezzel jó időre … elrontotta a dolgát. (Herczeg Ferenc) Apa komor volt, ritkán nevetett, | elrontotta sok kis örömömet. (Szabó Lőrinc)
5. <Rossz példájával v. eljárásával> rosszá v. erkölcsileg romlottá tesz vkit. Kényeztetésével teljesen elrontotta a gyereket. Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek! | S egy közűlök százakat ront el. (Petőfi Sándor)
elrontás; elrontat; elrontható; elronthatatlan; elrontó; elrontott.
