első
első [e] számnév, sorszámnév; felső fok: leg-
I. (melléknévi) Általában sorrendben, térben, időben, rangban, fontosságban, érdemben minden más hasonló (fajtájú, nemű) előtt álló v. történő.
1. <Időben> minden más hasonlót megelőző; legkorábbi. Első áldozó ¬; az első bűneset ¬; (vallásügy) az első emberpár: Ádám és Éva; (az) első fecske ¬; első fellépés; első internacionálé ¬; az első jöttment: aki először útjába kerül, válogatás nélkül; (politika) első olvasás: az elfogadás előtt háromszor felolvasandó törvényjavaslat első felolvasása a Házban; első szerelem; első szereplés; az első világháború; a leány első bálja; első dolga, feladata, tennivalója stb. az, hogy … : mindenekelőtt, minden más teendő stb. előtt; a gyerek első foga; első gyermeke; a kutya, a macska első könykei; a hónap első napja; (a hold) első negyed(e) ¬; vkinek első szava: az, amit először mond vki; a hajó első útja; a tavasz első virágai; első ízben, alkalommal; első látásra ¬; első pillantásra ¬; első ránézésre ¬; első tekintetre ¬; első vérre ¬ mennek. Arckifejezése első tekintetre megnyerő. (Jókai Mór) Eltöltötte őket a tudat, hogy ez az első társadalmi szereplésük. (Kosztolányi Dezső) || a. (történettudomány) <Azonos nevű uralkodók v. pápák közül, ill. genealógiai munkákban s egyes családok történetével kapcsolatban a szépirodalomban is:> a szóban forgó (kereszt)nevet először viselő (írva rendsz. I.). Első Béla, Endre; Első Leó, Pius; Pálffy I. János. A Garamszegi Ghéczy családfa levelei között e név után: I. Zsigmond nem áll ott … a hitvestársnak a neve. (Jókai Mór) || b. Kettő közül a korábbi. (sport) Első félidő; (vallásügy) karácsony, húsvét első napja. || c. Vminek a kezdetét, kezdeti fokát jelentő. Első eredmények; vminek első foka; az első lépés ¬; megteszi az első kapavágást ¬; ® megteszi az első lépést. Az első időben minden jól ment. Első intrádára ¬; az első szóra: további magyarázatot, kérést nem várva; mindjárt, rögtön. Minden dologban csak az első lépés nehéz. (Eötvös József) Négy-öt millió pengő forintot előránt az első szóra, és … lefizeti. (Vas Gereben) || d. Kezdeti, s ezért erősebb, nagyobb fokú; vminek kezdeti erősebb fokát jelentő. Első dühében, haragjában, mérgében. Felverték első álmából. Túl van az első ifjúságán: már nem egészen fiatal. Egy … emberke írdogált ott …: előtte adtam ki első mérgemet. (Mikszáth Kálmán) Gazdái az első mély álmukat aludták, nem ébredtek föl. (Kosztolányi Dezső) || e. <Az időbeli egymásután alapján megállapított rendben> minden más hasonlót megelőző. A műsor első száma; az első fogás.
2. <Térben> elül levő. Első kerék, saroglya, tengely, ülés a kocsin; (népies) első ház v. szoba: a parasztház elülső, utca felőli, rendsz. ritkábban használt szobája; a ló jobb első lába; az első vonal ¬. [A bika] Szarvát lenyügözték az első lábához. (Arany János) A reggelijét szürcsölte az első szobában. (Mikszáth Kálmán) || a. <Kettőnél több tagból álló sorozatban, térben:> legelül levő; legelső. Az első sorban ül. Egy diák az első padból kilépett, a tanár füléhez hajolva bediktálta a hiányzókat. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) <Képzelt helyen> elül levő. Első vonalban harcol eszméiért; az első sorokban ¬ harcol v. küzd.
3. Első v. legelső: <rangban, tekintélyben, jelentőségben, érdemben, minőségben> a hasonlók felett álló, a hasonlókat megelőző. Az ország (leg)első embere; korának (leg)első szónoka, tudósa; az első személy a házban; az osztály első tanulója; első eminens. Felkeresem a legelső, leghíresebb doktort. (Jókai Mór) Az osztály első tanulója vagyok, tiszta jeles, dolgozataim külalakja rendes, magaviseletem jó. (Kosztolányi Dezső) || a. (felső fok nélkül) <Rangban, jelentőségben, szerepének fontossága alapján> a sorszámmal jelölt többit megelőző. Első tiszt: a parancsnok után rangban legidősebb t.; a miniszter első helyettese; első hegedű: <zenei együttesben> a vezérszólamot játszó h.; ő játssza az első hegedűt ¬; első szoprán; első tenor; első hely: a) (kissé régies) <nézőtéren, sport- és lóversenypálya lelátóján> a legjobb, rendsz. a legdrágább h.; b) (sport) a legjobb teljesítménnyel elért helyezés; első díj. || b. (közlekedés) első osztály: <vonaton, hajón> a) <1950 előtt:> a legtöbb kényelmet nyújtó és legdrágább o.; b) <1956 óta:> a nagyobb kényelmet nyújtó és drágább o. Mindig első osztályon utazott. Ez üzleti befektetéséhez tartozott. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben) első osztályú: a) kitűnő minőségű; első osztályú föld, hús, áru; b) kényesebb igényt is kielégítő. Első osztályú étterem, szabóság, szálló, üzem. || d. Minden közvetítés v. közbeeső lépés nélküli; közvetlen. Első kézből ¬. Híreit első forrásból meríti. Áruit első kézből veszi. Van isteni liptai túrónk, első kézből, bödönökben. (Tolnai Lajos) || e. (filozófia) Első mozgató: <Arisztotelész filozófiája szerint> az, ami úgy mozgat, hogy ő maga nem mozog; végső ok; isten.
4. <Vmely egyéb szempontból megállapított rendben> minden hasonló előtt álló v. történő. A könyv első fejezete, kötete; a tragédia első felvonása; az eposz első éneke; első ítélet: első fokú í.; első unokatestvér: vmelyik szülő testvérének gyermeke; első helyen bekebelez: minden más követelést megelőzve b.; első kozmikus ¬ sebesség; az első betűtől ¬ az utolsóig. Jóravaló prókátor az első ítélettől meg nem ijed. (Vas Gereben) || a. <Vmely fokozatos rendszert alkotó tagok közül> a legalsó. Vmely iskola első osztálya; a skála első hangja. Első fokon megnyerte a pert. Első fokú bíróság, iparhatóság; első fokú büntetés, intés, ítélet; első fokú egyenlet, függvény: olyan e., f., amelyben az ismeretlen, ill. az ismeretlenek hatványkitevője az egység. || b. A jelzett szó fogalmával közvetlen kapcsolatban levő iskola első osztályába járó <tanuló>. Első általános iskolás; első gimnazista. || c. (mennyiségtan) (Vmely számnak, algebrai kifejezésnek) első hatvány(a): maga a szám, a kifejezés (hatványmennyiségként felfogva).
5. (nyelvtudomány) Első személy: a) a beszélő, ill. író személy v. a vele egy csoportba tartozó személyek együtt; én, mi; b) az a nyelvtani alak, amely ennek a személynek jelölésére használatos. Az ige első személyben van.
6. <Megkülönböztetésül> egyes (írva: I. v. 1.) számot viselő <dolog>. Az első szám; az első kerület; az első pályán, vágányon; (átvitt értelemben) első számú: legfontosabb, legnagyobbszerű; első számú közellenség; első váltó ¬. || a. (film, színház) Azonos foglalkozású v. rangú mellékszereplők közül az, akit a színlap sorrendben először említ. Első demagóg, fogoly, katona.
II. (főnévi) -t, -je [e] v. ..eje [e-e]
1. (többes számban is) <Időben> minden más hasonlót megelőző személy. Ő volt az első a gyűlésen, a színházban, a vasúti fülkében. Elsőnek érkezett, szólalt fel, távozott. Én leszek az első, aki szemébe mondom, hogy … elsőnek érkezett a célba. Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! (Petőfi Sándor)
2. (többes számban is) <Vmely (megállapított) rendben, sorban, térbelileg, helyileg> minden más hasonló előtt levő személy. Ők az elsők a menetben. || a. (tájszó) Elsők: <a házon való megosztozás után:> a házban elül lakók. (A másik osztozó fél: a túlsók.)
3. (többes számban is) <Rangban, tekintélyben, jelentőségben, érdemben> más hasonlók felett álló, megbecsült, előnyökben részesített személy. Első az osztályban, a versenyben; az elsők között van. Az elsőkből lesznek az utolsók. Te vagy a nemzet elsője, királya. (Arany János)
4. (csak egyes számban) <Időben, sorrendben> az első dolog. Az volt az első, hogy … Amint megérkeztem, az volt az első, hogy bejártam a rétet. (Gárdonyi Géza)
5. (csak egyes számban) <Fontosság, jelentőség szempontjából> minden más előtt való dolog. Első a házi béke, a kötelesség. A néphangulat előkészítése az első. (Jókai Mór)
6. (rendsz. egyes számban) <Főleg állandósult kapcsolatokban:> a vele kapcs. igével kifejezett cselekvések közül az első. Elsőt harangoznak v. az elsőt harangozzák. A középhátvéd most rúgta az elsőt a mérkőzésen.
7. (csak egyes számban) (iskolai) A szóban forgó v. a beszédhelyzetben meghatározott iskolafajban kezdő fokozatot képviselő, legalsó osztály. Együtt jártunk az elsőbe. Most végezte el az elsőt.
8. (csak egyes számban) (ritka) <Vasúton, hajón> a (leg)több kényelmet nyújtó és (leg)drágább osztály. Elsőn utazott. || a. (csak egyes számban) (bizalmas) Ilyen osztályra szóló jegy. Elsőt váltott Debrecenbe.
III. határozóragos alakok (határozószó-szerű haszn.)
1. (elavult) Elsőben: először, kezdetben. Sok csavargás után … Oda került vissza, ahol volt elsőben. (Arany János–Ariosto-fordítás) Elsőben a vizek vérré változának. (Jókai Mór) Hogy ha valamire szüksége van, … elsőben is felénk forduljon. (Tolnai Lajos)
2. Elsőre: első próbálkozásra. Elsőre elég jól sikerült, megjárja. Öltözni odabenn vala kemény próba; … Bajjal, de elég jól megleve, elsőre. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. elsőbálos; elsőbíróság; elsődíjas; elsőkézbeli; 2. évfolyamelső; rangelső.
