elsődleges
elsődleges [e-e-ë] melléknév -en [e] (tudományos)
1. Időbeli v. fontossági sorrendet tekintve minden mást megelőző. Elsődleges jelenségek, tünetek. Vminek vmilyen vonatkozásban elsődleges szerepe van.
2. (biológia) <Az egyedi és törzsi fejlődés során> legelőször jelentkező; ősi. Elsődleges koponya, tüsző. || a. (biológia) Elsődleges nemi jelleg: a két nem lényegi különbségét meghatározó ivarszervek eltérő jellege.
