elsötétít
elsötétít ige
1. tárgyas (tárgy nélkül is) <Zárt teret> vki sötétté v. homályossá tesz úgy, hogy a fényt, világosságot elzárja, kirekeszti. Elsötétíti a színpadot, a szobát; elsötétítették a termet, kezdődik a filmelőadás, a vetítés. Sötétíts el, a gyerek nem tud aludni. A szoba el volt sötétítve, és Dódi a homályban nem látta meg anyja fehér ruháját. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kül. légvédelmi intézkedésül> kiolt v. eltakar, lecsökkent minden fényt, amely repülőgépről észrevehető. Elsötétíti a szobát; a város nem volt elsötétítve. Este hét órakor el kell sötétíteni. || b. tárgyas <Vmely fényforrást v. világos felületet> vki, vmi eltakar, rá árnyékot vet, úgyhogy ennek következtében sötétség, homály támad. A felhő elsötétíti az eget. A hold (napfogyatkozáskor) elsötétíti a napot. Vki elsötétíti a lámpát.
2. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) A valóságosnál kedvezőtlenebb, sötétebb színben tüntet fel, ill. árnyékot vet vkire, vmire. A régi történetírás elsötétítette Dózsa György alakját. Az egykorú kritika elsötétítette Ady írói arcképét.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Vkit, vkinek az arcát> olyan állapotba juttatja vmi, hogy az elsötétedik (3), elsötétül (2). A düh elsötétítette arcát. Még ifjút, szabadot, szeretett egy furcsa leányka | … Most pör gondja sötétít el. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Indulat, szenvedély> világosságától megfoszt <főleg öntudatot, értelmet>. A düh elsötétítette gondolkozását, világos látását.
elsötétített; elsötétítget; elsötétíthető; elsötétítő; elsötétíttet.
