elszán
elszán tárgyas ige
1. Elszánja magát (vmire): némi megfontolás után arra az elhatározásra jut, hogy vállal, megkísérel vmely veszélyes, kockázatos dolgot. Elszánja magát a legvégsőkre; elszánja magát a támadásra, az ugrásra. Kétségbeesett ® tettre szánja el magát. Nagy dologra szánta el magát. Ő már mindenre elszánta magát. Elszánta magát és benyitott. Számot vetett-e mindenik magával, Minő dologra szánta el magát? (Petőfi Sándor) Szánjuk el magunkat, rohanjunk a falra. (Arany János)
2. (régies, költői) Elhatározásával vkinek v. vmire szán, rendel, juttatni kíván vkit. Várinak Gazdag jegyért elszánom lányomat. (Vörösmarty Mihály)
elszánás; elszánó.
