eltelik
eltelik tárgyatlan ige
1. Eltelik vmivel: annyit fogyaszt, élvez belőle, hogy többet már nem kíván. Eltelik étellel, itallal. Alíg, hogy eltelt a sok drága jóval, Hát felszökik, táncol. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Borral, szerelemmel Eltelni sohsem kell. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben) Vki v. vkinek a lelke eltelik vmivel: vmely érzés eltölti vkinek a lelkét. Bosszútól eltelve cselekedett. Eltelik a lelke büszkeséggel, gyűlölettel, örömmel, szánalommal. A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig. (Tompa Mihály) Egymásra tekintettek és elteltek ők a nagy áhítattal. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Eltelik önmagával: elbizakodik. || b. (átvitt értelemben) Vki v. vkinek a lelke eltelik vmivel: vkinek a lelkét, figyelmét teljesen leköti, hatalmába keríti vminek a szemlélete, élvezése, ill. vmely tudattartalom. Eltelik Lelkem régi képekkel. (Kisfaludy Sándor) A nézők nem győztek eltelni a látvánnyal. (Vas Gereben)
3. <Idő> elmúlik. Két év telt el azóta. A határidő már eltelt. Alig telik el nap anélkül, hogy … Sok idő fog eltelni addig. Hejh azóta húsz esztendő telt el. (Petőfi Sándor) Eltelt egy hét is, sem ők maguk nem jöttek, … sem ajándékaik. (Kuncz Aladár) || a. <Időszak, esemény> a végére jut. Eltelt: vége van. Elteltek az ünnepek. Eltelt a vakáció. A fáklya most, hogy elteltek a követválasztások, … olcsó. (Tolnai Lajos) || b. Vhol, vmivel telik el ideje, élete: vhol, vmivel tölti el bizonyos idejét. Az idei szabadságom itthon pihenéssel telt el. Egész életük a mezőn munkával telt el.
eltelés; eltelít; eltelő; eltelt.
