eltéved
eltéved tárgyatlan ige
1. <Gyalog v. járművön haladva> a céljához vezető utat nem találja, nem tud tájékozódni, eligazodni vhol. Eltévedt az erdőben, az úton. Befödte lelkemet és Párist | Muzsikás, halk, szomorú este, | Eltévedtünk. A nagy Bois-ban | A kocsim az utat kereste. (Ady Endre) A városban sem tévedt el. Mikor elküldte messzebbre, visszatalált a Vámház körútról, sőt a Boráros térről is. (Kosztolányi Dezső) Úgy eltévedt ezen a pusztán, hogy most már egyáltalán nem tudja, merre van észak, merre van dél. (Móricz Zsigmond) || a. <Állat> tájékozódó képességében megzavarodva nem talál haza. [Ádáz kutyám.] Elcsavarogsz néha messze innen, | el is tévedsz kóbor hegyeinkben. (Babits Mihály) || b. Eltéved vkiktől: nem talál vissza vmely társasághoz. A kiránduláson eltévedtünk a csoporttól. Vadásztam s társaimtól eltévedtem. (Petőfi Sándor) Eltévedhet kiséretétől, s valamely mocsárban elveszhet. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) Elvéti a dolgot; téved. Nagyon eltévedt, aki téged monda baromnak. (Vörösmarty Mihály)
3. <Tárgy> nem oda v. ahhoz kerül, ahová v. akinek szánták. Eltéved a labda, a levél. || a. (ritka, bizalmas) <Tárgy> sok holmi között, rendetlenségben elkallódik, elvész. Úgy eltévedt [a rendjel], hogy nem tudom, hol lehet. (Jókai Mór)
eltévedés; eltévedő; eltévedt.
