eltűnik
eltűnik tárgyatlan ige, (régies) eltűn
1. Szem elől v. látható helyről eltávozik, és többé nem látszik. Egy-egy látogató megy csak haza felé, Lámpája megvillan az ablakok alatt, S fényét a sötétség hirtelen elnyelé, Eltünik a lámpa. (Petőfi Sándor) A tengeren eltűnnek a vitorlák S a fellegek eltűnnek az égen. (Juhász Gyula) || a. Többé nem látszik, mert vmi eltakarja. Eltűnik a nap a felhők mögött. || b. Fokozatos, de gyors átalakulás közben megszűnik létezni; elenyészik. Eltűnik a pecsét a ruháról, a pattanás az arcáról. Két nap alatt eltűnt a hótakaró. || c. <Táj v. tárgy> megszűnik látszani annak a számára, aki eltávolodik tőle. Elindult velünk a vonat, s a város eltűnt szemünk elől. Rég eltünt ismert bércid kék határa, S tovább siet vándorló gyermeked. (Eötvös József)
2. <Személy> hirtelen eltávozik vhonnan v. vhova. Eltűnt egy félórára, majd újból megjelent. Úgy eltűnt, mintha soha ott nem lett volna. Szóláshasonlat(ok): Eltűnt, mint a ® kámfor. Eltűnt a harmadik belső szobájába. (Mikszáth Kálmán) Előbb mint egy Áment mondani tudnál, | eltűntek ők. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
3. Többé sehol nem található; nyoma vész; elvész. ® Szőrén-szálán eltűnik. A kavarodásban eltűnt a kalapja. Szóláshasonlat(ok): Eltűnt, mint a tavalyi ® hó; úgy eltűnt, mintha csak a ® föld nyelte volna el. Belekerül a pályaudvar felé áramló tömegbe. Eltűnt az emberek között. (Kuncz Aladár) Ez a kisolló karácsony után eltűnt. Hetekig kerestük. (Kosztolányi Dezső) || a. A közösség számára többé nem hozzáférhető, v. nem jut rendeltetési helyére, mert vki ellopja, elrejti v. elsikkasztja. Vmi eltűnik vkinek a ® kezén. Harminc vagon gabona tűnt el a bizományosok kezén. || b. <Áru> teljesen kikerül a forgalomból; nem kapható. Hol a cukor, hol a liszt tűnt el a piacról.
4. <Személy> titkon elmegy és elrejtőzik, v. ismeretlen helyre távozik úgy, hogy sehol sem találják. Eltűnt hazulról. Talán eltűnök hirtelen, | akár az erdőben a vadnyom. (József Attila) Az asszony ura már féléve elment, eltűnt, itt hagyta a feleségét. (Nagy Lajos) || a. <Személy> csatában, háborúban nyomtalanul elvész. A visszavonuláskor eltűnt. || b. (költői) Elmúlik, meghal. Mi lett, született, mind eltünik, elmúl; Ember, fű, virág. (Vajda János) || c. Kivesz, kipusztul. A nyulak és fürjek, mintha eltűntek volna a világból. (Babits Mihály) || d. (költői) Szétfoszlik, elenyészik. Oh, te csalárd öröm! | Eltünsz-e valamint egy hiú buborék? (Berzsenyi Dániel)
5. <Személy> többé nem működik semmilyen vezető állásban. Eltűnik a történelem ® süllyesztőjében. A fasiszta őrségváltás emberei eltűntek.
6. <Társadalmi jelenség> fokozatosan, de viszonylag gyorsan megszűnik. A szocialista társadalomban eltűnnek a válságok. A régi társadalmi osztályok egészen eltűntek.
7. Jelentéktelenné v. alig érzékelhetővé válik. Eltűnik a feledés ® homályában. Az egyes eltérések eltűnnek, ha nagyobb mennyiséget veszünk tekintetbe. A csók tüzében … eltűn előlem a világ, eltűn előlem az idő. (Petőfi Sándor)
8. (sport) Eltűnik a mezőnyből: <vmely játékos> a játékban szinte egyáltalán nem vesz részt.
eltűnő.
