eltűnt
eltűnt melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <dolog>, amely többé nem látható; amely láthatatlanná vált, v. szem elől veszett. Az eltűnt folt helye. Sokáig nézett az eltűnt gép után. Az eltűnt hó helyén csak piszkos lé maradt. || a. Olyan, ami elpusztult, romba dőlt. Az eltűnt fal maradványai. A tudós eltűnt városok után kutat. Hallani akartam valamit arról az eltűnt, álombeli világról. (Krúdy Gyula)
2. Olyan <tárgy>, amelyet eldugtak v. elloptak; elrejtett v. elveszett. Eltűnt ceruzámat keresem. A rendőrség utánajárt az eltűnt árunak.
3. Olyan <személy>, aki ismeretlen helyre távozott v. megszökött. Eltűnt gyermekét keresi. || a. Olyan <személy>, akinek csatában, háborúban nyoma veszett. Az asszonyok sírtak eltűnt férjük után.
4. Olyan <közösség, intézmény v. állapot>, amely többé nem létezik, megszűnt, elmúlt. Az eltűnt társadalmi osztályok. Hadd jőjön még vissza eltűnt boldogságom. (Tolnai Lajos)
II. főnév -et, -je [e, e] Eltűnt (3a) személy. Az eltűntek névsora. Nyomoznak az eltűntek után.
