elv
elv [e] főnév -et, -e [e, e]
1. (tudományos) Egyetemes érvényű, alapvető természeti törvény v. törvényszerűség; princípium (2). Az anyag és az energia ® megmaradásának elve.
2. (filozófia) <A gondolkodásban, megismerésben> végső alap, feltevés, kiindulás, vmely filozófiai rendszer alapvető gondolata; alapelv (1). Logikai elvek; a létezés elve. Thales a vízben látta a létezés elvét. A világ nem egy, hanem kétféle elv alapján készült: le kell mondanunk a monizmus [= egyelvű világnézet] kényelmes elméletéről. (Karinthy Frigyes)
3. <Vmely elgondolásban, rendszerben, berendezkedésben v. eljárások során> általában v. bizonyos vonatkozásban alapul szolgáló fontos tétel; princípium (3). Erkölcsi, politikai elvek; az ® egyhangúsági elv; ® tekintélyi elv; a demokratikus centralizmus elve; az egyenlőtlen ® fejlődés elve; az egyéni felelősség elve; a legnagyobb ® kedvezmény elve; (történettudomány) a közteherviselés elve; a „művészet a művészetért” elve; az önkéntesség elve; vmely elv alapján áll; vmely elvből kiindul; vmely elvért síkraszáll; vmely elvet felállít. A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vminek az elméleti alapja, kiindulása v. általános elgondolása – szemben a gyakorlati megvalósítással. Elvben: vminek csak az elméleti alapját, általános elgondolását tekintve; elméletben; elvben helyesel vmely tervet; elvben hozzájárul vmihez; elveken lovagol; nem jut túl az elveken; csak az elveken rágódik. Elvben egy és más kérdéssel könnyen meg tudnék barátkozni. (Vas Gereben) Elvben elfogadták az indítványt, de azt hitték, hogy majd elodázzák ők annak kivitelét. (Jókai Mór)
4. Vmely emberi közösségtől elfogadott és annak magatartását irányító eszme (4), vezérelv, princípium (4). Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet. (Arany János) || a. Kikristályosodott szilárd meggyőződés, mely vki cselekedeteinek állandó, határozott jelleget ad; princípium (4). Szigorú, szilárd elvek; irányító elve; az elvek embere; elve(i) ellen cselekszik; kitart elvei mellett; az az elve, hogy …; vmi az elveibe ütközik vkinek; nem enged elveiből; elvből nem tesz vmit; elveihez híven; ragaszkodik elveihez; elveihez tartja magát; elveit feladja, felrúgja, megtagadja; vmely elvet vall; eltér elvétől. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mingyárt Véreddel fizeted. (Petőfi Sándor) A maga kedvéért megteszem, ámbár elvem ellen van. (Mikszáth Kálmán) Elvből nem iszik. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. elvhű; elvkérdés; 2. alapelv; életelv; hitelv; irányelv; jogelv; vezérelv.
elvű.
