elvégez
elvégez tárgyas ige
1. <Cselekvést> minden részletében végigcsinál és befejez; megtesz, végrehajt. Elvégezte a szokásos bemelegítést. Nem végezte el idejében a munkát. A munkát gondosan kell elvégezni. A munkának csak felét tudta elvégezni. Havonta elvégzik a felülvizsgálást. Először elvégezzük a szorzásokat, aztán az összeadást. Az utolsó simításokat is elvégzi. Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! | A csókot, ölelést mingyárt elvégzem én. (Petőfi Sándor) Egyszerű hivatali munkájukat … elvégezték. (Móricz Zsigmond) || a. <Cselekvést> egészen a végéig folytatva befejez. Határidő előtt elvégzi a vállalt munkát. Minden tennivalóját elvégezte. Biberách … alig hogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan. (Katona József) A vacsorát elvégezve kiléptem a langyos, illatos Odeon-térre. (Kuncz Aladár) || b. <Iskolát, osztályt, ill. ezzel kapcs. tanulmányokat> végez és befejez. Elvégzi az egyetemet; elvégzi a jogot. Elvégezte a tanfolyamot. Elvégezte a négy középiskolát. Az osztályt hat hónap alatt elvégezte. Egyik megyei fővárosban végezte el a jogot. (Vas Gereben) A gyerekek nem jönnek haza Erdélybe mindaddig, míg itt el nem végezték az intézetet. (Tolnai Lajos) || c. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Elvégzi a dolgát v. a szükségét v. a szükségletét: ürülékét, ill. vizeletét eltávoztatja. || d. <Vállalt feladatot, megbízást, ügyet> elintéz, teljesít. Elvégzi a normát. Elvégezte a rá háramló feladatokat. Elvégezte dolgát a városban. Csak bízza azt rám … elvégzem én rendén. (Jókai Mór)
2. (régies, választékos) Véglegesen elhatároz. Elvégezte magában, hogy szándékát végrehajtja. Hogy legyen, mint legyen: el is végezék ott. (Arany János) Elvégezém, hogy gazember leszek. (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás) Mindezt előre elvégeztük levélben. (Mikszáth Kálmán)
elvégeztet; elvégezhető; elvégzett; elvégző.
