elvérzik
elvérzik tárgyatlan ige, (ritka) elvérez
1. Nagy vérveszteség következtében meghal. A sérült még a mentőkocsiban elvérzett. Felvágom az ereimet és csendesen elvérzek. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, költői) Elvérzik vmin: belepusztul vmibe. Ős Napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. (Ady Endre)
2. <Közösség> létszámában háború, harc során annyira lecsökken, hogy teljesen elgyengül v. elpusztul. A magyarság csaknem elvérzett a török elleni harcokban. [Rákóczi Ferenc hadai] a közös hazáért készek elvérzeni a bástyákon. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Elvérzik vmin: bizonyos alkalommal, kül. felülvizsgálaton v. vizsgán nem felel meg a követelményeknek, s ezzel kiesik a hasonló célra törekvők sorából. Már az első felvételi vizsgán elvérzett.
elvérzés; elvérzett; elvérző.
