elvesz [1]
elvesz [1] [e-ë] ige
1. tárgyas Megfogva vhonnan eltávolít s rendsz. magához vesz. Elvette az asztalról a könyvet. Elvette előle a poharat. || a. tárgyas (átvitt értelemben is) Bizonyos időre v. végleg átvesz vkitől vmit. A hordár elvette kezéből a csomagot. A határon elvették az útlevelet. || b. tárgyas Elfogad vmit, amit feléje nyújtanak v. neki felkínálnak, gyak. olyankor is, mikor nem illene, nem volna méltányos elfogadni. Vedd el szépen! A gróf a maga fejéből írja a könyvet, s a munkájáért (szégyen, gyalázat) elveszi a pénzt. (Vas Gereben) Toldinak a szive hajlott a kérésen, „Legyen úgy” felele „marhádat elvészem”. (Arany János) Az a bitang ember elvett két krajcárt a gyerektől egy rossz almáért. (Móricz Zsigmond) || c. tárgyas Titokban elemel és magához vesz; elcsen, ellop. A villamoson elvették a pénztárcámat. Rózsa Sándor még egy pipát sem vett el. (Móricz Zsigmond)
2. Elvesz vmit (vhonnan): vmit elhúzva v. megfogva régibb, kül. alkalmatlan helyéről máshová tesz. Vedd el ezt a széket innen! Elvette a virágot az ablakból. Vedd el innen a kezedet! Vedd el a lábad, hogy rá ne lépjek. Mikor a lé forr, elveszik a tűzről, kiveszik a húst. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Elveszi vkiről, vmiről a szemét, tekintetét: eddig nézte, s most másfelé kezd nézni. Piroska … Keresi félszemmel: köztük van-e Toldi? | … Toldi is a lyányra … Oda veti szemét … el se vette könnyen! (Arany János)
3. Elvesz vkitől vmit: vmely tárgyat, amelyet vki a kezében tart, megfog és erővel magához vesz, ill. eltávolít tőle. Elveszi a gyermektől a kést. Elvette a vadorzótól a fegyvert. S amely kardot ő az álnok csehtől elvett, Avval adott neki örökös kegyelmet. (Arany János) || a. Elvesz vmit (vkitől): vkit erőszakkal v. fenyegetéssel arra kényszerít, hogy odaadja vmijét. Erőszakkal elvesz vmit. A támadók elvették minden pénzét. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. (Deák Ferenc)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit elvesz vkitől: tettével v. intézkedésével, törvényes erejénél fogva v. hatalmával visszaélve jogtalanul, gyak. erőszakkal eléri, hogy vmi ne legyen többé vkié; vmitől megfoszt vkit. Elveszi az életét vkinek: megöli v. kivégzi; elveszi a kenyerét vkinek: egészen v. részben megfoszt vkit a megélhetését biztosító kereseti lehetőségtől. Elvették italmérési engedélyét. Az árulóktól elvették a földet. Munkánk eredményét senki sem veheti el tőlünk. [A királyné] Tulajdonunkat el- | vevé, s od’adta a hazájabéli | cinkossinak. (Katona József) Tőlem elvetted, kukacoknak adtad | édes emlőd s magad. (József Attila) || a. tárgyas (1945 előtt) <A hűbéri v. polgári jogrend kihasználásával> vkitől eltulajdonít vmit. A kizsákmányoló kocsmáros sok kisparaszttól elvette a földjét. Jól tudom, rám nézve földi öröksége, El is foglalhatnám, elvehetném joggal. (Arany János) || b. tárgyas Kisajátít, köztulajdonba vesz. Az Októberi Forradalom elvette a földesuraktól és a kapitalistáktól a termelőeszközöket. || c. tárgyas Visszavesz. Amit egyik kezével ad, a másikkal elveszi.
5. tárgyas (tárgy nélkül is) Vmiből elvesz (vmit): vmely összeget, mennyiséget csökkent, vmit kisebbít azzal, hogy vmely részét elválasztja tőle és máshova teszi, más célra használja. A háztartási pénzből vette el az ajándékra valót. Sok ez a leves, végy el belőle! Ha hosszú a nyárs, majd elveszünk belőle. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (ruházkodás) Vmiből elvesz (vmennyit): vmely ruhaféle hosszát rövidebbre, szélességét keskenyebbre veszi úgy, hogy vmennyit levág, felhajt v. bevarr belőle. Mennyit vegyünk el a kabát hosszából? A mellényből is elvett a szabó két centit. A ruha széléből nem kell elvenni. || b. tárgyas Kivon. Húszból végy el hatot! || c. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Elvesz vmiből (vmit): kevesebbet mond el vmiből, mint ami az igazságnak megfelel, és ezzel a valóságról nem ad teljesen hű képet. Mindig elvesz valamit az igazságból. Nem rest a biróhoz menni, Hogy panaszát meghallgassák … De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz. (Arany János)
6. tárgyas (átvitt értelemben) (Vkinek, vminek) elveszi vmijét: okozza, előidézi, hogy vkinek, vminek ne legyen meg tovább, ne maradjon meg vmely képessége, sajátsága, kül. jó tulajdonsága; megfosztja vmijétől. Elveszi az akaraterejét, a bátorságát; elveszi az eszét: oka lesz ésszerűtlen viselkedésének; megbolondítja; elveszi az étvágyát; elveszi vminek az ízét, szagát; elveszi a kedvét (vmitől): arra készteti, hogy hagyjon fel vmivel, tervét ne hajtsa végre; elkedvetleníti; elvették a szája ® ízét vmitől; (választékos) elveszi a szeme világát: a) elvakítja; b) megvakítja; (régies) elveszi a szerencséjét vkinek: oka annak, hogy a szerencse elforduljon vkitől; az ijedség, a rémület elveszi a szavát: annyira megrémül, hogy beszélni sem tud. A kicsapongó élet elvette az erejét. A gyors siker, a szerelem elvette az eszét. A nagy fényesség elvette a szeme világát. Csikóbőrös kulacsocskám! … Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem, öcsém, világért sem veszem el a szerencsédet. (Jókai Mór) [A leánynak] úgy megvette szívét, hogy az eszét is elvette. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (néprajz) Elveszi a tejét: <tehénnek, a hiedelem, babona szerint> varázslattal, boszorkánysággal elapasztja a tejét. Ennek a tehénnek vki elvette a tejét. || b. Elveszi az élét vminek: a) vmely kést, pengét életlenné tesz. Rossz ez a penge, már öt borotválás elvette az élét. b) (átvitt értelemben) vmely tannak, érvnek, melyet az ellenfél fegyverként akar felhasználni, hatását csökkenti v. meg is szünteti. A munkásság értett ahhoz, hogy elvegye a reakció politikai fegyvereinek élét. c) (átvitt értelemben) vmely éles, bántó kifejezést enyhít, tompít. Az asszony szellemes megjegyzése elvette a férfi durva szavainak élét. || c. tárgyas (sport) Pontot vesz el vmely csapattól: <bajnoki mérkőzésen> az erősebb csapattal szemben döntetlent ér el, és ezzel azt egy ponttól megfosztja. || d. tárgyas (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Elveszi az Isten (vkijét): meghal (vkije). A saját fiait elvette tőle az isten. (Mikszáth Kálmán)
7. Vmit elvesz vki, vmi elől: igénybe vesz vmit, s ezzel más vkit, vmit megfoszt tőle, v. akadályozza annak felhasználásában, élvezetében. Elveszi a helyet vki, vmi elől; elveszi a kilátást vki elől: eltakarja előle a kilátást; elveszi előle a napfényt: beárnyékolja. Ne félj, ha néha szűkös utcák Előled elveszik a kék eget. (Juhász Gyula) || a. tárgyas <Dolog, tárgy vmely neki szükséges helyet> igénybe vesz, elfoglal. Mennyi helyet vesz el a könyvespolc? || b. tárgyas <Időt vmely dologgal, beszéddel, kül. haszontalanságokkal> nagyon leköt, túlzottan igénybe vesz. Fecsegésével két órát elvett a délutánomból. Ne vedd el ilyen ostobaságokkal az időmet. (Mikszáth Kálmán)
8. (vallásügy) Vkiről, vmiről elvesz vmit: a) <vmely magasabb hatalom> megszabadítja vmi rossztól, kellemetlentől. Isten elvette róla a csapást. b) (régies) <ember varázslattal> megszabadítja vmely betegségtől. Szeméről E csúnya rontást én … elveszem. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
9. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyt vki mástól> elidegenítve elhódít (2), s magának szerzi meg szerelmét. Elvette tőle kedvesét.
10. Elvesz vkit v. elvesz vkit feleségül: feleségül vesz. Egy szál ® ingben is elveszik. Elvette a húgomat. Én elvöszöm Kádár Katát, | Jobbágyunknak szép leányát. (népköltés) Úrnak érezte magát, mert úrilányt vett el. (Móricz Zsigmond) Az én nyakamba varrta magát, elvenni elvettem, de szereti a fene. (Gelléri Andor Endre)
11. tárgyas (átvitt értelemben) <Várt v. méltányos dolgot, kül. jutalmat, büntetést> megkap, elnyer. Elveszi (méltó) jutalmát, méltó büntetését; (régies) elveszi az áldást. El is veszi tőlem jutalmát gazdagon, | Toldi gyilkos öccse részét neki adom. (Arany János) Két üdv, az áldást kétszer venni el. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
elvehető; elvett; elvevés; elvevő.
