élvezet
élvezet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az élvez (1) igével kifejezett kellemes érzés v. állapot. A királyné fülébe eljutott az új élvezet híre. (Mikszáth Kálmán) || a. Vminek az élvezete: az a gyönyörűség, gyönyör, amelyet vmi kelt vkiben. A fürdés, a regény, a vidék, a zene élvezete. || b. Az a tény, érzés, hogy vki élvez vmit. Élvezetet lel v. talál vmiben; élvezetet nyújt (vmi v. vki vkinek). Élvezettel hallgatta a hangversenyt. Élvezet volt hallgatni, vele beszélgetni. Nem valami nagy élvezet. Szeretem … Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet. (Petőfi Sándor) || c. Ételnek, italnak, élvezeti cikknek (ilyen érzéssel való) fogyasztása; élvezés. Az alkohol, a dohány mértéktelen élvezete. Az ital túlzott élvezete ártott az egészségének.
2. (tájszó) Haszonélvezet. A házon élvezet van. A földre élvezet van rátáblázva.
Szóösszetétel(ek): 1. élvezethajhászó; élvezetnem; élvezetsóvár; élvezetteli; élvezetvágy; 2. haszonélvezet; műélvezet.
élvezeti.
