elvi
elvi [e] melléknév -leg [e]
1. Elvekre (2, 3, 3a) vonatk., azokat illető <dolog>. Elvi kérdés, zűrzavar. || a. <A gyakorlatival ellentétben> pusztán elvekre (2, 3, 3a) vonatk., csak azokat tisztázó <megnyilatkozás>. Jobb volna, ha a lap elvi fejtegetések helyett gyakorlati kérdésekkel foglalkozna.
2. Elveken (2, 3, 3a) alapuló, elvek által meghatározott, elvek szempontjából való <dolog>. Elvi alap, álláspont, döntés, hozzájárulás, jelentőség, kritika, különbség; elvi ellensége vminek. Az elvi ellentétek elsimultak. (Tolnai Lajos) Mások … túlságosan engedékenyeknek mutatkoztak s megelégedtek volna némi enyhe elvi tiltakozással. (Kuncz Aladár)
elviség.
