elvont
elvont melléknév -an, -abb
1. Olyan, akit v. amit elvonnak (1–5) vkitől, vmitől. Munkájától elvont ember; a harctérről elvont csapatok; a szájától elvont falat.
2. Félrehúzott. Elvont függöny. Elvont szájjal mókázni kezdett. (Tóth Árpád)
3. (filozófia) Absztrakt (1). Elvont fogalom, ismeretek, tudományok. Nem értette a nagyon is elvont tanulmányt. Sokrates kicsúfolásának … legbelsőbb psychologiai oka költőnkben ez a természetes ellenszenv – minden elvont gondolkodás iránt. (Péterfy Jenő) Szeretett magyarázni, különösen természettudományos kérdéseket, egy-két mondattal megérzékeltetve az elvont elméletet. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) Elvont főnév: nem érzékelhető, elvont dolgot jelentő f. (pl. jóság, szépség, szeretet, várás). || b. (nyelvtudomány) Elvont melléknév: nem érzékelhető, elvont tulajdonságot kifejező m. (pl. gondos, hősi, okos, szerény). || c. (mennyiségtan) Elvont szám: a mértékegység v. tárgy megnevezése nélkül álló szám, pl. 5 (öt).
elvontság.
