elvtárs
elvtárs főnév
1. Olyan személy, főleg férfi, aki a munkásmozgalomban részt vesz, kül. aki a kommunista párt v. – a munkásegység létrejötte előtt – a szociáldemokrata párt tagja. A csehszlovák, a szovjet elvtársak. Megbeszélésre hívta a legjobb elvtársakat. Elvtársaival együtt harcolt a párt céljaiért. Az úton rendőr, motyogó munkás. | Röpcédulákkal egy-egy elvtárs | iramlik át. (József Attila) Estefelé, fiatal elvtárssal ültem | a kávéház közepén s harcosan járt | a szánk. (Radnóti Miklós) || a. <Kommunista v. szociáldemokrata párttagok, főleg férfiak megszólításaként, megnevezéseként; (vezeték)név, foglalkozás, ill. pártfunkció megjelölése után v. önállóan.> Bicskei elvtárs; mérnök elvtárs; titkár elvtárs; kedves elvtársak! Elvtársaim! – ez az a munkásság, | mely osztályharcban vasba öltözött. (József Attila) || b. (1945 után, katonaság) Fegyveres testületben hivatalos megszólításként, megnevezésként a rendfokozat megjelölése után.> Százados elvtárs! Tóth főhadnagy elvtárs kéri, hogy … || c. (1945 után) <Egymással rokoni v. baráti kapcsolatban nem levő, esetleg ismeretlen személy, főleg férfi megszólításaként, megnevezéseként a vezetéknév v. foglalkozás megjelölése után, ill. önállóan.> Az osztályvezető elvtársat keresem. Az elvtárs hova utazik? Nézze, elvtársam, ebben nem értünk egyet.
2. (ritka, elavult) Vkivel azonos (politikai) felfogású, vele egy elvet valló személy; elvbarát. Ahol egy köny csillant, te azt letörűlted. | Ez vala örömed, – s tűzhelyednél látni, Kik voltak a férjed elvtársi, baráti. (Arany János)
