elzsibbad
elzsibbad tárgyatlan ige
1. <Rendsz. végtag> zsibbadttá válik; zsibbadás keletkezik benne. Elzsibbad a keze, a lába. Egész teste elzsibbadt. Mindenki alszik, s csak néha hallható mozgás, mikor valakinek elzsibbadt egyik karja, s a másikra fordul. (Tömörkény István) Lábai el vannak zsibbadva, az arca sírástól maszatos. (Gelléri Andor Endre) || a. Elzsibbad vki: testének vmely tája, ill. egész teste zsibbadttá válik. Föl akartam kelni ültömből, és nem bírtam. Elzsibbadtam. (Petőfi Sándor) Azt az egy lépést megtagadták izmai; el volt zsibbadva, nem tudott mozdulni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzés, szív> közömbössé lesz, eltompul, elfásul. Vannak pillanatok, melyekben a legnagyobb szeretet és vonzalom hirtelen elzsibbad. (Vas Gereben) Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. (Kosztolányi Dezső)
elzsibbadás; elzsibbadó; elzsibbadt.
