embertelen
embertelen [e-ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Másokkal szemben kíméletlen, kegyetlen, emberséget nem tanúsító <személy>. Embertelen felügyelő, hajcsár, kizsákmányoló. S im sajka jő s rohan Az áradat taván; De aki rajta űl, Embertelen zsivány. (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen személyre valló, jellemző, tőle származó. Embertelen bánásmód, cselekedet, eljárás, hajsza, kizsákmányolás; embertelen tekintet. A foglyokkal embertelenül bánt. Vad és embertelen arca … fúriákéhoz volt hasonló. (Jókai Mór)
2. Emberhez nem méltó, az ember legelemibb igényét, jogát sem kielégítő. Embertelen állapot, robot. Embertelen körülmények között élt. Három millió koldus … tűri, hogy … embertelen éhségben tengődjön. (Móricz Zsigmond)
3. (költői) Az embert kerülő <élőlény>. Embertelen bagoly … elkezdé sivítni halálhozó dalát. (Arany János)
embertelenkedik.
