emel
emel [e-e] ige -t, -jen [ë]
I. Felfelé mozgat, tart, visz.
1. tárgyas <Személy, testrész v. arra alkalmas eszköz> eredeti helyéből, helyzetéből folyamatos erőkifejtéssel huzamosabb ideig felfelé mozgat vmit. Emeli a bőröndöt, a bútort, a ládát; terhet, zsákot emel; hajót, hídroncsot emelnek. Karját nehezen emeli. A halászok lassan emelték a hálót. A daru százmázsás terhet emelt. Csigával emelik a gerendákat. Csak két kezünk, sok gyerekünk, | téglát és széket emelünk. (József Attila) || a. tárgyas Hirtelen erőkifejtéssel, rendsz. egyetlen mozdulattal úgy mozdít vmit, hogy eredeti helyéről, helyzetéből egy időre magasabb helyre, helyzetbe kerüljön; felemel. ® Kalapot emel (vki előtt); alig emeli a lábát: <fáradtsága v. betegsége miatt> nehezen tud járni; nagyot, nehezet emelt: nehéz testet, terhet úgy mozdított meg, hogy szervezete megsínylette, megártott neki; emeli poharát vkire, vmire: vkinek tiszteletére, üdvözlésére, vminek sikerére iszik. Az öregasszony emeli a kötényét, és felitatja vele meleg könnyeit. (Nagy Lajos) || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (Vmennyit) emel vmin: egyszeri erőkifejtést tesz, hogy vmit vmennyivel feljebb juttasson. Emel egyet a kabátján. Emelj még rajta (a szekrényen), hadd tegyek a lába alá vmit. || c. (tárgy nélkül) (játék) <Kártyajátékban keverés után, osztás előtt> a színével lefelé fordított kártyacsomag egy részét felveszi, és alulra teszi. Én kevertem, te emelj!
2. tárgyas Vhova emel: folyamatos v. hirtelen erőkifejtéssel úgy mozgat vmit, vkit, hogy az vmely magasabb helyre kerül. Karjába emel vkit; kocsiba emel vkit, vmit; szájához emeli a csészét, a poharat; magasra emel vmit; magasra emeli a ® zászlót; ® pajzsra emel; magas ® piedesztálra emel vkit; a hír v. a dicsőség v. a népszerűség ® szárnyaira emel vkit. Kötényét a szeméhez emeli; A csomagot az asztalra emeli. Az ünnepeltet vállukra emelték. Az őrök … tisztelegtek. Gergely hasonlóképpen a süvegéhez emelte a kezét. (Gárdonyi Géza) Ajkához emelte az italt. (Babits Mihály) Szinte látta, hogy támasztja a sarokba seprűjét, hogy emeli a szája elé a kezét, amikor rájön a roham. (Hunyady Sándor) || a. Magához emel vkit: a) fölemeli és magához fogja, szorítja, öleli. Magához emelte a gyermeket; b) (átvitt értelemben, választékos) a magáénál alacsonyabb szellemi, értelmi, erkölcsi v. társadalmi szintről magasabb szintre juttatva magához hasonlóvá, magával egyértékűvé teszi. Tanította, és így magához emelte feleségét. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) Vhova emel: <labdát> felfelé ívelő mozdulattal vhova juttat. A hálóba emeli a labdát. A csatár a kapus fölött a hálóba emel. || c. Vmit emel v. vmijét emeli vkire, vmire: kezet v. a kezében tartott tárgyat hirtelen erőkifejtéssel úgy mozdítja, lendíti felfelé, hogy aztán lesújthasson vele vkire, megüthessen vele vkit. Vö.: ráemel (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk emel vmit v. emeli vmijét; botot emel vkire; kezét emeli vkire; (választékos) kezet emel: a) vkire: megüt v. bántalmazni akar vkit, rendsz. olyan személyt (szülőt, feleséget, testvért), akinek természettől fogva tisztelettel és szeretettel tartozik; b) (átvitt értelemben) vmire: támadólag vmely csoport v. intézmény ellen fordul. Sándor durván kezet emelt imádott nőmre. (Tolnai Lajos) || d. Vmijét vmire emeli: vmely testrészét v. szerszámát magasba lendíti, hogy vele vmely cselekvést véghezvigyen. Esküre emeli kezét; rúgásra emeli lábát; ütésre emeli botját. || e. Vmerre, vkire, vmire emeli vmijét: tekintetét v. a kezében tartott, vmely célpontra irányítható eszközt úgy mozgatja, hogy vmely magasabb helyre, magasabban levő személy, tárgy felé irányul. Vö.: ráemel (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk emeli vmijét; (választékos) arcát, szemét, tekintetét vkire, vmire emeli: arcát, szemét, tekintetét magasabbra irányítja és vki, vmi felé fordítja, ránéz; (választékos) arcát, tekintetét vkihez emeli: könyörögve fordul vkihez; szemét égnek, az égre, (az) ég felé emeli. Rám emelte a puskát. Távcsövét az emeleti páholyra emelte. S arcomat hozzád emelem, Tekints meg engem. (Ady Endre) Károly bácsi a tavaszi égre emeli kék szemét. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas Bizonyos erőkifejtéssel a levegőben tart, ill. így tartva visz, cipel, hord. Vö.: ráemel (3). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk emeli a súlyt, a terhet: úgy tartja, viszi, hogy a súly nagy része rám stb. nehezedik. Ekkora súlyt nem bírok ilyen sokáig emelni. Egy öblös tarisznyát is emelt a kápa. (Arany János) Párjával malomba ki emelne zsákot? (Arany János)
4. Emel vmit: <alulról, felülről v. esetleg belülről ható erő> úgy hat vmire, hogy annak a felszíne magasabbra kerül v. kiterjedtebb lesz. Az élesztő emeli a tésztát. A beömlő víztömeg emeli a tenger szintjét.
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmire emel vkit: vmely ranggal, méltósággal felruházza; vmely rangot, méltóságot adományoz neki. Ezredesi, grófi rangra emel; nemességre emel; ® trónra emel vkit. Solimán országa legfőbb embereit … magasabb hivatalra emelte. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, régies, választékos) Vmivé emel vmit: vmivé fejleszti, és annak nyilvánítja. A régi királyok … a szomszéd falvakat … városokká emelték. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Előrehaladásában, törekvésében segít. Emelj vagy sújts, kitárom keblemet. (Madách Imre)
7. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos) Érvényre, törvényerőre emel: a gyakorlatban érvényesnek, törvényerejűnek jelent, mond ki vmit; érvényessé, törvénnyé tesz.
8. tárgyas (átvitt értelemben) Vmeddig, vhova emel vkit, vmit: vmilyen v. vminél nagyobb értékűnek mond, állít vkit, vmit; feldicséri, felmagasztalja. Vmi fölé emel: vminél értékesebbnek tart; (túlzó) az égig emel: szertelenül dicsér. A bíráló egekig emelte az előadást. Kár volt ezt az embert ilyen magasra emelni.
II. (átvitt értelemben) Mennyiségben, nagyságban, értékben növel, fokoz.
1. tárgyas Szándékosan nagyobb, magasabb számúvá, mértékűvé tesz; magasabb mértékben szab meg. Emeli az árakat; emeli a bért, a fizetést; emeli a hadsereg létszámát; kártyában emeli a tétet, az adu nélküli játékban az ütések számát. Felhatalmazza [a nemzet] a kormányt arra, hogy a … haderőt 200.000-re emelhesse. (Kossuth Lajos) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Vkinek az eddiginél nagyobb bért, fizetést ad. Neked már háromszor emeltek. Kifizette bérét. Nem annyit, mint Katicának, … de kilátásba helyezte, hogy idővel majd emel. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (mennyiségtan) Hatványra emel: <vmely számot, mennyiséget> hatványoz. Vhányadik hatványra emeli: önmagával szorozva annyiszor veszi tényezőül, ahányadik hatványt a kitevő mutat.
3. Hangját emeli: erősebb és rendsz. magasabb hangon is kezd beszélni; beszédét erősebb és magasabb hangon folytatja. Ne emeld annyira a hangodat! Egyre magasabbra emelték csengő, pompás … hangjukat. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas <Folyamatot, jelenséget, tulajdonságot> erőben, intenzitásban fokoz, növel. Emeli a jólétet, a föld termékenységét, a munka termelékenységét; emeli a ruházati cikkek forgalmát. Magas fokra emelték a műveltséget. || a. tárgyas <Tulajdonságot, jelenséget, helyet> ottlétével, meglétével szépségben, hatásban, értékben növel, gazdagít. Emeli az est fényét, a hangulatot; vmi emeli vkinek a tekintélyét. A ruha és az ékszer emelte a nő szépségét. A kép nagyon emeli a szobát. Nemcsak a papnak vált javára az esernyő, … hanem Glogova községét is emelte. (Mikszáth Kálmán) Édesapám … feleségül vette az özvegy papné lányát, mert megkaphatta; földje volt, és emelte a tekintélyét. (Móricz Zsigmond) || b. Vmennyit emel vmin: vmilyen mértékben növel vmit. Ezzel a cselekedetével nem sokat emelt a tekintélyén. Nem teszem, hogy a nemzetes úr nimbusán akár emeljek, akár faragjak, csak egy morzsányit is. (Mikszáth Kálmán)
5. Vminek a színvonalára emel vmit: úgy fejleszti, tökéletesíti, hogy az elérje vminek a színvonalát. A rendező az előadást a legkiválóbb színházi produkciók színvonalára emelte. || a. Emeli vminek a színvonalát: fokozatosan fejlettebbé, értékesebbé tesz vmit. Emeli a könyvkiadás színvonalát; (1945 után) emeli az életszínvonalat.
6. tárgyas (ritka, költői) <Személyt> erkölcsileg, szellemileg jobbá, értékesebbé tesz. Mi az hát, ami a magyart emelheti? | Valóban nem más, mint az ész s erkölcs. (Berzsenyi Dániel) Bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt. (Madách Imre)
III. tárgyas (választékos) Létesít, érvényre juttat.
1. A föld felett épít(tet) vmit. Barikádot, falat, házat, tornyot emel; emléket emel vkinek: (átvitt értelemben is) emlékét vmivel megörökíti; gátat emel: (átvitt értelemben is) vminek, vmi elé akadályt állít; gátat v. válaszfalat emel vkik közé: (átvitt értelemben) elválasztja őket; szobrot emel vkinek: vkinek az emlékét szoborral örökíti meg. A tilalom válaszfalat emelt a szerelmesek közé. Látja, hogy a füstös nagy ház hellyére azólta Pompásabb palotát újabb izléssel emeltek. (Fazekas Mihály) Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? (Petőfi Sándor) Rabszolgákkal gúlát ma nem emelnek. (Madách Imre)
2. Szót emel, szavát emeli: <nyilvánosság v. illetékes felsőbbség előtt> azzal a céllal nyilatkozik, hogy annak állásfoglalását módosítsa; felszólal. Szót emel vki, vmi mellett v. ellen: pártoló v. ellenző, tiltakozó véleményét nyilvánítja; szót emel vkinek, vminek az érdekében: vkinek, vminek hasznára, érdekei mellett tesz kijelentést v. indítványt. Miljók nevében emelem szavam. (Petőfi Sándor) Oly korban éltem én e földön, | mikor ki szót emelt, az bujhatott, | s rághatta szégyenében ökleit. (Radnóti Miklós) || a. Kifogást, panaszt, vádat, vétót emel: <illetékes személynek, hatóságnak> kifogást, panaszt, vádat, vétót jelent be vki ellen, vmi miatt. Az ügyész vádat emelt az orvos ellen. A vevők panaszt emeltek a rossz kiszolgálás miatt. Ha panaszt emeltünk, korbácsot kaptunk a hátunkra. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átemel; beemel; beleemel; elemel; előemel; felemel; ideemel; keresztülemel; kiemel; leemel; megemel; odaemel; ráemel; túlemel; visszaemel.
emelhető; emeltet.
