emelkedett
emelkedett [e-e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, ami vhová felemelkedett. A levegőbe emelkedett füst, gép, léggömb, sárkány. || a. (irodalmi nyelvben) Magas. Alakja még emelkedettebbnek látszott fennkölt fejhordozása által. (Jókai Mór)
2. Olyan <személy>, aki vmely, a korábbinál magasabb hivatali beosztásba v. társadalmi körbe jutott. Magas polcra emelkedett ember. Volt köztük egy osztályától elszakadt, magasabb rétegbe emelkedett parasztfiú.
3. Olyan, ami a talaj szintjénél magasabban van. Emelkedett hely. Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb helyecskét. (Jókai Mór) Mező-Mihályfalva … egy szép emelkedett termékeny rónán [terül el]. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben) Választékosan ünnepélyes és tiszteletet kifejező. Emelkedett nyelv, stílus, szavak. Szép, correct költemény volt az, emelkedett hangon tartott. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A mindennapin felülemelkedően nemes, fenséges. Emelkedett érzés; emelkedett gondolkodású. Az eszme magasztos és emelkedett. (Jókai Mór) Karod erős – szived emelkedett. (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) A rendes mértéken túlcsapó <kedv, vidámság>. Emelkedett hangulat, jókedv.
emelkedettség.
