emelkedik
emelkedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Felfelé száll, halad. Emelkedik vhonnan, vhová, vmeddig, vmerre; a repülőgép, a köd emelkedik. A madár gyorsan emelkedik a levegőben. A sárkány mintegy nyolcvan méterre emelkedett. || a. Felfelé mozog. Kezek emelkednek a fejek fölé. Ahogy a daru lánca rövidül, úgy emelkedik az óriási teher. || b. (irodalmi nyelvben) Emelkedik a nap: felkelőben van, felfelé tart az égen a n. Emelkedik a nap már a hegyek fölé. (Gyulai Pál)
2. <Ember> fektéből, ültéből vmilyen helyzetbe, vminek véghezvitelére felkel. A beteg fél könyökre emelkedett. Semmi egyéb dolgom nincs veled, szólt az ifjú úr talpra emelkedve. (Jókai Mór) || a. (kissé választékos) Vmire emelkedik: felfelé mozdul, hogy vmely cselekvést elvégezzen, véghezvigyen. Botja, karja ütésre emelkedik; szólásra emelkedik: feláll, hogy beszéljen, beszédet mondjon.
3. Szintjét tekintve egyre magasabb lesz. Az út emelkedik. A táj szelíden emelkedik. Reggel óta húsz centimétert emelkedett a Duna. A víz a rakpartig emelkedett. || a. <Belülről ható erő következtében> felfelé törekszik, magasodik, duzzad, fölfelé dagad. Emelkedik a keble: a) <mély lélegzéstől> kidomborodik a k.; b) (átvitt értelemben) <büszke érzéstől> dagad a k. A tészta emelkedik. A tej forr, már emelkedni kezd.
4. Környezeténél magasabbra nyúlik, belőle kiáll. A síkságon házak emelkednek. Távolabb hegyek emelkednek. A ház mellett templom emelkedik. Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. (Berzsenyi Dániel) A várfalon kívül emelkedett a templom. (Kuncz Aladár) || a. (választékos) Építményként létrejön, épül. A korábban puszta vidéken is egyre több város emelkedik.
5. (átvitt értelemben) <Mértékében, számában, fokában, értékében> nagyobb, magasabb lesz, növekedik, fölfelé megy. A hangulat emelkedik; a hőmérséklet emelkedik; a színvonal emelkedik; a termelékenység emelkedik. A lakosság száma tízmillió fölé emelkedett. A lélek … úgy emelkedik A józanság tisztább világához, Ha a tudományok és isméretek Tárából gazdag zsákmányt gyüjt magának. (Berzsenyi Dániel) || a. (átvitt értelemben) <Társadalmi v. hivatali rangban, előkelőségben> magasabb fokra jut. ® Trónra emelkedik; vkinek v. vminek a ® vállán emelkedik. Magas hivatalra, polcra, rangra emelkedett. Alacsony kis ház az én lakásom; A tiéd magad, nagy palota. | Jaj nekem, … Nem emelkedhetem én oda. (Petőfi Sándor) Apám büszke volt. „A család emelkedik”, hangoztatá fennen egynehányszor. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Törvényerőre emelkedik: érvényessé, törvénnyé válik. || c. (átvitt értelemben, költői) A fejlődésnek magasabb fokára jut. Bár volna célja a világnak, Bár emelkednék a világ Folyvást … e cél felé. (Petőfi Sándor)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Hang emelkedik vki, vmi ellen: tiltakozás, cáfolat, kétkedő szó hangzik el vki, vmi ellen. Egy hang se emelkedett többé a csoda ellen. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: felemelkedik; felülemelkedik; kiemelkedik; túlemelkedik.
