emeltyű
emeltyű [e-e] főnév -t, -je [e]
1. (műszaki nyelv) Kisebb emelőszerkezet, amelyet főleg kapcsoló- és váltóberendezéseken, a kapcsolások átemelésekor, átállításakor használnak. Állító, bekapcsoló, billentő, horgos, indító, rögzítő, villás emeltyű. Bombakioldó emeltyű volt a gépen.
2. (elavult) Emelő (II. 1a). Elő, mind az egész nép Hozva ásót és emeltyűt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek a fejlesztője, előremozdítója. A vas és a szén a modern nagyipar emeltyűi.
Szóösszetétel(ek): emeltyűelmozdulás; emeltyűfogó; emeltyűkar; emeltyűmozgás.
emeltyűs.
