emésztő
emésztő [e] melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -n v. -en [e], (csak a 2. jelentésben) -bb
1. Emésztésre való, emésztésre képes, az emésztéssel kapcs., azt segítő v. olyan, amiben emésztés folyik. Emésztő csatorna. A zsírokat emésztő nedvek.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Tehetetlen belső gyötrődést, kínlódást, mardosást okozó, ezzel járó <lelkiállapot>. Emésztő bú, irigység; emésztő gondok; emésztő fájdalom. Emésztő keserűség töltötte el. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, ami vkit emészt (4), megemészt. Emésztő láng; emésztő szenvedély; emésztő tűz. Ha az Isten a hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok … : hallj meg engem élő magyar, ihon [= ihol] a veszedelem, ihon az emésztő tűz! (Zrínyi Miklós) Magad emésztő, szikár alak! | Én megbántottalak. (József Attila)
II. főnév -t, -je [e] (tájszó) Emésztőgödör, pöcegödör.
Szóösszetétel(ek): 1. emésztőmirigy; emésztőrendszer; emésztőút; 2. füstemésztő.
