említ
említ [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e]
<Beszéd, ill. írás közben> futólag, mellékesen, rendsz. az egész közlés terjedelméhez képest röviden, szóba hoz vkit, vmit. Éppen csak említeni akarom, hogy …; nem lehet egy ® napon említeni; az, akit az imént említettem; említettük már, hogy … Az én búsult lelkem … Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet. (Balassi Bálint) Honfi! ha föllépendsz düledék várára Szigetnek, | Sírva ne említs szót sajnos eleste felől. (Vörösmarty Mihály) „Jó fakóm … járja, de a végét.” | S jó hogy említettem, a szegény páráját, Mert legott a jó úr így kezdé mondását: „ … azonnal Istállóba vele.” (Garay János) || a. Ilyen módon felsorol. Néhány nevet említ.
Igekötős igék: felemlít; megemlít.
említett; említget; említhető; említő.
