ének
ének [e]• főnév -et, -e [ë, e]
A címszó utáni kiejtésjelölés helyesen [e v. ë]
1. Az ember hangképző szerveivel létrehozott, rendsz. szöveghez kapcsolódó zenei hangok sora, egymásutánja. Angyali, szép ének; felcsendül, felhangzik az ének. Hányszor zengett ajkain | Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! (Kölcsey Ferenc) Szilaj és új az utca éneke. (Ady Endre) || a. Az éneklés mint művészet. Egyszólamú, többszólamú ének; közös ének. Az ének a legősibb művészetek egyike. Éneket tanul az akadémián.
2. A dalnál rendsz. nagyobb terjedelmű s komolyabb tartalmat, érzelmeket kifejező, gyak. hangszer(ek)en v. zenekarral kísért zenemű. Egyházi ének; ® gregorián ének; hálaadó ének. Szóláshasonlat(ok): hosszú, mint a szentiváni ének: nagyon h.
3. Dal. Mozgalmi, szerelmi ének; vmely ének nótájára írt vers. Tanuljunk új éneket! Egy Marót nevű növendékpap … magyar éneket fújt. (Herczeg Ferenc) || a. (régies) Vallásos tartalmú dal. Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? (Petőfi Sándor)
4. (irodalomtudomány) Énekelhető, régebben valóban énekelt költői (lírai v. epikai) mű. ® Feddő ének; históriás, lakodalmi, sirató ének; éneket ® mond. Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének szájrul szájra. (Arany János)
5. (irodalomtudomány) Nagyobb terjedelmű elbeszélő költeménynek többé-kevésbé lezárt egységet alkotó fejezete, része. Arany Toldija tizenkét énekből áll. [Az Isteni Színjáték] énekeinek egymásutánja, legalább főbb szakaiban, … fejlődést mutat. (Péterfy Jenő)
6. (átvitt értelemben, költői) Költői mű, költemény, esetleg prófétai szó, szózat. [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket | Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát. (József Attila) A költő bokáig csúszós vérben áll már | s minden énekében utolsót énekel. (Radnóti Miklós)
7. Azoknak a kellemes hangoknak a sora, amelyeket az éneklő madár hangképző szerveivel létrehoz. A fülemüle, a pacsirta éneke. A … fülemile Ép’ a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. énekbemutató; énekiskola; énekkíséret; éneklecke; énekmester; énekművész; énekszám; énekszerzés; énekszerző; énekszólam; énekszólista; énekszóló; énektanár; énektanító; énektanulás; énektechnika; énekterem; énekverseny; énekvezető; 2. hálaének; karének; nászének; népének; regösének; varázsének; virágének.
