enged
enged [e-e] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
I. Ellenállása csökken.
1. tárgyatlan <Tárgy, test> könnyebben mozdíthatóvá lesz, ellenállása, feszessége csökken; tágul. Feszítik a követ, de a kő nem enged. Recseg az oszlop, enged a kötél. (Arany János) Egyik kapocs a másik után engedett. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Enged vminek: természetében gyökerező ellenállása vmely cselekvés, erő v. erőt kifejtő eszköz hatására csökken v. megszűnik. Enged az ajtó a nyomásnak, a fal a fúrónak, a töltés a víz erejének. Toldi … megszorítá szörnyen a bajnok tenyerét; Engedett a keztyű és összelapúla, Kihasadozott a csehnek minden újja. (Arany János) [Az állat] bőre vékony volt, mint a pergamen, s a késnek is engedett. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan Enged (vminek): <személy> ellenállása csökken vmely erő hatásával szemben; elhagyja magát, (el)ernyed. Bár ereje fogytán volt, mégsem engedett. A birkózók sokáig küzdöttek, egyikük sem engedett. Két kézre fogja ám minden ember az evezőt, és bármennyire fáradt is, itten engedni nem szabad. (Tömörkény István)
2. tárgyatlan <Jég, fagy, fagyos talaj> olvadni, lágyulni kezd; kezd felengedni. Már enged a föld, nemsokára itt a tavasz. Engedett a föld fagya. || a. tárgyatlan (alany nélkül is) (bizalmas) <Idő, időjárás> nagy hideg után enyhébb lesz. Már enged az idő. Tíz napig erősen fagyott, ma már engedett. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Kellemetlen v. veszedelmes természeti v. lelki jelenség, ill. annak ereje> mértékéből veszít; alábbhagy, csökken, enyhül. Enged a fájdalom, a fejfájás; enged a járvány ereje, vmely anyag merevsége.
3. tárgyatlan <Személy, csoport, sereg erőszak hatására, kényszerből> megszünteti az ellenállást; visszavonul, meghátrál. Az ellenség a nagy nyomásra végül is engedett. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Személy, rábeszélés, meggyőzés hatására belátásból, megfontolásból v. más okból> álláspontját feladja v. módosítja. Nem akar engedni. Hosszú ellenállás után végre engedett. Ebben az egyben nem engedek. (szójárás) Az ® okos(abb) enged v. ® okos enged, szamár szenved. Ebből aztán lesz hadd el hadd | … Ez sem enged, az se hagyja. (Arany János) || b. tárgyatlan Vkinek enged: vminek a hatására módosítja addigi magatartását, álláspontját; vmely hatásnak, külső v. belső szellemi erőnek megfelelően, ahhoz alkalmazkodva kezd cselekedni. Enged a csábításnak, az erőszaknak, a kényszernek; kíváncsiságának, vágyainak enged; enged vki kívánságának, követelésének, óhajának; enged vki érveinek; enged a nyomásnak; (régies) enged a szónak: megfogadja, követi vkinek a szavát. Engedjen hát a gróf kérelmemnek. (Kossuth Lajos) Az alispán vezetése alatt engedtek az erőszaknak, és az újoncozást … megkezdik. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Enged vmiből: vminek a mértékét, fokát, erejét csökkenti, enyhíti, kisebbre veszi. Enged az iramból, lendületből, szigorúságból; egy ® jottát sem enged. Engedett egy keveset a merevségéből. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (Vmennyit) enged (vmiből): <alkuban> vmennyivel kevesebbet kér; vmely összeg, ár egy részéről a másik fél javára lemond. Két forintot enged. Nem engedek egy fillért sem. Kár a szóért, ebből (az árból) nem engedek. Jó árt szabjanak, hogy engedhessenek … (Tolnai Lajos) E jó hangulatában megint engedett öt forintot. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan Enged vmiből: hajlandó módosítani vmely kérdésben elfoglalt álláspontját, nem ragaszkodik mereven vmely elvhez, meggyőződéshez. Nem enged elveiből. Igazunkból nem engedünk.
5. tárgyatlan (régies) Szót fogad; engedelmeskedik. Enged vkinek, vmely szabálynak. A nép alatta megtanult engedni. (Vörösmarty Mihály) Iskolai szabályoknak Lelkem sohsem engedett. (Petőfi Sándor)
6. tárgyatlan (régies) Vminek enged: (vmire nézve, vminek a tekintetében) alábbvaló vminél; vmi különb nála. A legvitézebb kuruc tábornok … délcegségre még a fejedelemnek sem enged. (Jókai Mór)
II. tárgyas Szabaddá tesz; nem akadályoz; ereszt.
1. Szabad mozgásában nem köt meg, megnyilvánulásában, érvényesülésében nem akadályoz vkit, vmit. Szabadjára ® enged vkit, vmit. Megfogta, és nem engedte előbbre. Ment volna tovább, de egy lehajló ág nem engedte. A szög csak egy bizonyos pontig engedi a tolóajtót. Csak a pipája látszik ki a szájából, melyet álmában sem enged fogai közül kiesni. (Jókai Mór) || a. Enged vkit: nem akadályozza meg, hogy vmit tegyen, cselekedjék. A férje nem engedi dolgozni. Engedi a gyerekeit az utcán kószálni. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila) || b. Enged vmit v. engedi, hogy … : nem akadályozza meg, eltűri, hogy vmi történjék vkivel, vmivel. Amint Isten ® tudnia engedte. Engedi, hogy üssék. Engedi, hogy széthurcolják a holmiját. Isten, … Szívekből kihalni Hagytad a hitet, Bukni engedvén a Legszentebb ügyet. (Bajza József) Nem ellenkezett … Ráfeküdt a hordágyra, és engedte, hogy vigyék. (Kuncz Aladár) || c. Engedi magát: a) nem áll szilárdan; hagyja, hogy elmozdítsák v. bármit csináljanak vele. El akarták vinni, de nem engedte magát. b) (átvitt értelemben) eltűri, hogy befolyásolják, szabadon rendelkezzenek vele; nem áll ellen. Nem engedi magát. A bolondját járatják vele, mert engedi magát. Ne engedd magad! Ha összeveszett valakivel, és nem engedte magát, azt mondták rá, hogy „krakéler”. (Mikszáth Kálmán)
2. Vhová, vmire enged vkit, vmit: lehetővé teszi, beleegyezik, elősegíti, hogy vki, vmi vhová menjen, jusson, vmilyen állapotba kerüljön; vhová ereszti. Vö.: ráenged (1, 2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk enged vmit. Arcára engedi a fátyolt. Fülére engedi a takarót. Rám engedi a vizet. Az utcára engedte a kutyát. Engedd hozzám a gyereket! Jönne, de nem engedi az apja. Csak tüzes orcáját engedi a csókra. (Arany János) Magányosan éldegélt konyhájában, ahonnan nem szeretett kimozdulni, az ő birodalmában, ahova nem engedett látogatókat. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkit, vmit enged vkire, vmire: engedi v. úgy intézi, hogy vki, vmi rátámadjon vkire, vmire. Vö.: ráenged (1a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk enged. Rám engedte a kutyákat. A török országunkra engedte hadait. || b. Szabadon enged vkit, vmit: embernek, állatnak a börtönét, ketrecét megnyitja, kötelékét megoldja, és ezzel lehetővé teszi szabad mozgását; elereszti. Szabadon engedi a foglyokat; szabadon engedi a kutyát, a madarat. || c. Vmibe, vhova enged vmit: eloldva, kötelét megoldva lehetővé teszi, hogy vmi a levegőbe szálljon v. a mélybe hatoljon. A levegőbe engedi a sárkányt. A kútba engedi a vödröt. || d. Vhova, vmibe enged: <levegőt, folyadékot> juttat vmely térségbe, helyiségbe, edénybe úgy, hogy lehetővé teszi a behatolását; vhova, vmibe ereszti. Bort enged a kancsóba. Vizet enged a fürdőkádba. Engedj a szobába egy kis levegőt. A vízvezetékhez ment, a csuporba vizet engedett. (Kosztolányi Dezső) || e. (bizalmas) Golyót enged vkibe: vkibe lő, belelő. Beléd engedek egy golyót!
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vkinek enged vmit, vkit: hagyja, nem ellenzi, hogy vki szabadon rendelkezzék vmivel, vkivel, hogy vkié legyen vmi, vki; átenged; <leányt> férjhez ad. Helyet enged vkinek; ® szabad kezet enged vmiben vkinek; utat enged (vkinek): a) félreáll az útjából; b) (átvitt értelemben) lehetőséget ad neki, hogy szabadon érvényesüljön. Kész mindkét öreg annak engedni a lányt, kit ő választana neki. (Vas Gereben) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit enged vminek: hagyja, hogy vmi szabadon hasson v. működjék. Helyet, teret, utat enged vminek; szabad ® folyást enged vminek; teret enged vki akaratának, érvényesülésének. Szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. Más vágynak enged bűnösen helyet. (Vörösmarty Mihály) Széke párnájára hajtotta arcát és sírt hangosan, szabad utat engedve a kitörő fájdalomnak. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. negyvennyolc.
Igekötős igék: átenged; beenged; beleenged; elenged; felenged; félreenged; hátraenged; hazaenged; hozzáenged; ideenged; keresztülenged; kienged; körülenged; leenged; megenged; melléenged; nekienged; odaenged; összeenged; ráenged; széjjelenged; szétenged; továbbenged; végigenged; visszaenged.
engedés; engedett; engedhető; engedő.
