engedelmesség
engedelmesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Az engedelmes (1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság; más, felsőbb akarathoz való alkalmazkodás(i készség). Alázatos, gyermeki engedelmesség; megtanítja az engedelmességre; engedelmességre nevel vkit. Jaj, mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk, … mely változónak állhatatosságunk, mely szófogadatlannak engedelmességünk. (Pázmány Péter) || a. Az ebből eredő magatartás; vki akaratának, intelmének, parancsának megfogadása, ill. teljesítése, végrehajtása; szófogadás. Engedelmességet fogad vkinek; megtagadja az engedelmességet. A felesége engedelmességre dresszírozott kis fejkötős asszony volt. (Gárdonyi Géza) || b. Kül. vkinek alárendeltségi viszonyából, szervezeti fegyelemből eredő ilyen magatartása: a kapott parancs(ok) végrehajtásának alárendeltségi viszonyból eredő kötelezettsége. Feltétlen, vakengedelmesség. Iskolai, katonai, szerzetesi engedelmesség. A dervisek fogadást tesznek a szegénységről, tisztaságról és engedelmességről. (Mikes Kelemen) || c. Vkinek, vminek engedelmes volta. A diákok, a katonák, a szerzetesek engedelmessége; a jól idomított kutyák engedelmessége.
engedelmességi.
