engedély
engedély [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vminek a megengedését tartalmazó – gyak. bizonyos formákhoz kötött – szóbeli v. írásbeli nyilatkozat, kijelentés. Engedélyt ® ad vmire; ® megadja az engedélyt (vmire); engedélyhez kötött ipar; engedélyért folyamodik; engedélyt kap az eltávozásra, kiutazásra, beutazásra. Azt hiszi, hogy az ilyen tartózkodási engedély sokáig tart? Pár nap múlva úgyis bevonták volna. (Kuncz Aladár)
2. Ennek írásos formája, az ezt tartalmazó hivatalos irat. Beutazási, járdafoglalási engedély; ® korlátlan, ® korlátolt italmérési engedély; ® lakhatási engedély; letelepedési, vágási, vásárlási engedély. Hová tette az engedélyét?
Szóösszetétel(ek): 1. engedélyadás; engedélyjegy; engedélykérés; engedélykérő; engedélylevél; engedélymentes; engedélyokmány; 2. fegyverengedély; iparengedély; játékengedély; korengedély; vizsgaengedély.
