engedetlen
engedetlen [e-ë-e-e v. e-e-e-e] -ül, -ebb [e] (választékos)
1. Olyan <személy, főleg gyermek>, aki nem szokott engedelmeskedni; szófogadatlan. Engedetlen kölyök. || a. Olyan <személy, csoport>, aki, amely feljebbvalója, elöljárója parancsait nem teljesíti, a hatóság rendelkezésénk nem tesz eleget. Engedetlen alattvaló. Megtöröm Az engedetlen népet. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó. Engedetlen magatartás. Egy engedetlen tekintetért fejét ütötték el. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A többihez simulni nem akaró, fésülés után is leomló, rakoncátlan <hajfürt, hajtincs>. Rámnéz, s engedetlen hajfürtjét … a bal füle mellé igazintja [= igazítja]. (Gárdonyi Géza)
engedetlenség.
