engesztel
engesztel [e-e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (választékos) <Sértődött, haragos embert> szóval, ígérettel, gyak. igazat adva v. kárpótlást ígérve és adva arra próbál rávenni, hogy ne tartson haragot, béküljön meg. Engeszteli a haragosokat. Dúl leányi … | Hunor, Magyar nője lettek | … ott idővel Megbékéltek … Haza többé nem készültek: Engesztelni fiat szültek. (Arany János) Otthon van, anyját engeszteli. (Jókai Mór) || a. (vallásügy) <Haragvó, megbántott istent> imával, áldozattal kér, hogy bocsássa meg bűnét. Nagy gazdag áldozattal Istent engesztelé. (Arany János)
2. (ritka) Engeszteli vkinek a haragját, dühét stb.: csillapítani próbálja.
Igekötős igék: kiengesztel; megengesztel.
engesztelget.
