ennyi
ennyi [e] névmás, mutató (tőszámnévi)
I. (melléknévi)
1. <Rámutatással:> az itt levő személyek v. dolgok számával, mennyiségével, tömegével egyező v. ezekhez hasonló mennyiségű számú, tömegű. Van-e ennyi pénzed [= amennyit itt mutatok]? || a. Nem több ennél [, amennyit itt mutatok]. Ennyi van; ennyi az egész.
2. <Rámutatás nélkül, a beszédbeli v. szövegbeli összefüggésre támaszkodva:> a (közeli) szóban forgóhoz hasonló mennyiségű, számú, tömegű. Tetszik nekem az íróasztalod. Éppen ennyi fiókosat rendeltem én is. || a. Az iménti előzményekben v. a közvetlenül következő részletben megjelölt, részletezett számú, mennyiségű, tömegű. Itt van ezer forint. Ennyi pénzen már sok mindent lehet venni. || b. (megelőző szorzó számnévvel) Kétszer, háromszor, tízszer, százszor ennyi.
3. <Érzelmileg színezett mondatban, főleg csodálkozás, meglepetés, megütközés, rosszallás kifejezésében:> ilyen sok. Ennyi ember! Ennyi szép ruha! Ennyi virág! Hol voltál ennyi ideig? Most is megmutatnám ugyan, ki az ember, Csak ne volna rajtam ennyi súlyos fegyver. (Arany János)
4. <Főleg meglepetést, meghökkenést, megbotránkozást kifejező mondatban:> ilyen kevés. Csak ennyi ideig maradsz? Ennyi pénzzel hozzá sem kezdhetünk.
5. Ennyi meg ennyi: olyan mennyiségű, tömegű, számú, melyet a beszélő, esetleg más vki ismer, de a rövidség kedvéért v. mert nem fontos, v. egyéb okból nem akar részletezni, pontosan meghatározni. Dicsekedett, hogy ennyi meg ennyi jövedelme van. Adjanak nekem az urak ennyi meg ennyi ezüst- és aranydrágaságot. (Vas Gereben) Farkas uramnak van Földházi Mihály pincéjében … ennyi meg ennyi bora. (Tömörkény István)
6. (ritka) Ennyi meg annyi: egyik állítás szerint több, a másik szerint kevesebb. Azt mondták, hogy ez a dolog ennyi meg annyi költséget jelent.
II. (főnévi) -t, -je [e]
1. Vmiből az itt mutatott v. ismert, megjelölt, szóban forgó mennyiség, tömeg, szám. Ne rakj föl ennyit a szekérre. || a. Az imént részletezett mennyiség, szám, tömeg, ill. vmely végrehajtott cselekvés v. annak egy v. több mozzanata. Minden nap megtanul tíz szót, de ennyi nem elég. Ha több baj nincs, … nem is kívánok többet megtudni! Mondja az asszony, ölelés közben megcsókolván férjének orcáját, – mintha az öregnek ennyi is elég volna. (Vas Gereben) || b. (személyragos alakban) Ennyi ember. Miért hívtál ide ennyiünket? || c. Az ismert, szóban forgó összegű pénz; ennyi pénz. Ennyit hoztál? Ennyibe került, se többe, se kevesebbe.
2. <Érzelmileg színezett mondatban, főleg csodálkozás, megütközés kifejezésében:> ilyen nagy mennyiség (vmiből), ilyen sok (vmiből). Ennyit enni! Ennyit elpazaroltál!
3. <Érzelmileg színezett mondatban főleg csodálkozás, meglepetés kifejezésében:> ilyen kis mennyiség (vmiből), ilyen kevés (vmiből). Csak ennyit eszel? ennyivel akarod kiszúrni a szemét? || a. Ennyit sem: a mutatott v. a közeli szövegkörnyezettel meghatározott keveset sem. Egy borjúfark sem hibázott, Ennyit sem tud rám a gazda. (Arany János)
4. <Előadás, felsorolás végén, a mennyiségi vonatkozás bizonyos fokú háttérbe szorításával:> az éppen most elmondottak; ez. Ennyi az egész; ennyiből is lehet következtetni; ennyiben igaza van. Hogy ennyiben igazat mondjon, arra nemes szíve kényteté. (Jókai Mór) Ennyiből is megítélhetni föntebbi munkám ok- és korszerűségét. (Tolnai Lajos)
5. Ennyi meg ennyi: ismert, de nem részletezett, meg nem határozott mennyiségű pénz. Azt mondta, hogy a háza ennyibe meg ennyibe került.
III. (ragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Ennyien: (3. személyben főnévszerűen is) a) a mutatással megjelölt v. az előzményekből, a helyzetből ismert számú személy együtt. Ennyien voltunk tegnap is. b) (felkiáltó mondatban) ilyen sokan. Ennyien ne tudnánk megtenni?! c) (érzelmileg színezett mondatban) ilyen kevesen. Csak ennyien vagytok?
2. Ennyiben: a) ebben az állapotban, ilyen helyzetben; így. Ennyiben ® marad; b) ebben a mértékben, ebben a tekintetben. Ez csak ennyiben fontos.
3. Ennyire: a) a mutatott, az ismert, a szóban forgó távolságra. Ennyire lehetett tőlünk; b) (átvitt értelemben, bizalmas) (rendsz. a jut, megy, visz igékkel kapcs.) vminek a beszédhelyzetből, a szövegösszefüggésből ismert nagyon magas, ill. nagyon alacsony fokáig; ilyen magasra, ill. mélyre, ilyen megbecsült, ill. szánalmas helyzetbe, ilyen rossz sorba. Ennyire vitted? Szép, hogy ennyire vitte. Hát ennyire jutottál?! Egy ilyen testvérre annyi roszat kenni, Ki csupán magától ennyire birt menni! (Arany János) Teringette, hát hogy jutottál ennyire? (Mikszáth Kálmán) c) (átvitt értelemben) az ismert, a szóban forgó helyzetben, fokon. Ennyire már volnánk. Ha már ennyire vagyunk,… akkor jobb nyíltan kilépnünk. (Jókai Mór); d) az ismert, a szóban forgó nagy fokban, nagy mértékben; ilyen nagyon. [Megvert az apám.] – Hát ennyire szigorú? Ennyire talán mégsem egyszerű a dolog.
4. (népies) Ennyiről: ilyen (nagy, esetleg kis) távolságról, ilyen messziről, esetleg ilyen közelről. Ennyiről nem találod el. Ennyiről nem látod jól.
5. Ennyiszer: a) ennyi alkalommal, ennyi ízben; b) ilyen sokszor. Ennyiszer végighallgattad?
6. Ennyit: (érzelmileg színezett mondatban) a) ilyen sokszor, ilyen sokat. Ennyit tévedni!; b) ilyen sokáig, ilyen sokat. Ennyit aludni!; c) (bizalmas, rendsz. kézmozdulattal) Ennyit se(m): ennyire sem, nagyon kevéssé sem, egy cseppet sem. Ennyit se bánom. Az anyádat sajnálnád-e …? – Nem én, nagyságos uram. Ennyit sem sajnálnám, – mutatja a cigány a körme hegyét. (Vas Gereben)
IV. (összetétel utótagjaként, tőszámnévi v. törtszámnévi előtaggal) Az előtagban kifejezett szám és az ennyi-vel jelölt szám, mennyiség szorzatával egyenlő <számú, mennyiségű>. Félennyi, kétennyi, százennyi, tizedennyi. Sokat beszélt, de máskor tízennyit is fecseg.
Szóösszetétel(ek): ugyanennyi.
