építő
építő melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], (ritka) -bb
Általában olyan <személy, közösség>, aki, amely épít.
1. Épületeket, építményeket (1) tervező, építést, építkezést végző, vezető, irányító; építéssel foglalkozó. A lakóházat építő munkások; a lakótelepet építő vállalkozó; a munkásházakat építő szövetkezet. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki elgondolását, tervét, eljárását, életmódját vmire alapozza, építi (6). A barátja ígéretére építő férfi. [Feleségem] a magára építő polgár világszemléletét bírta. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek haladását, fejlődését, tökéletesedését segítő, alkotó. Építő kritika, szándék, tevékenység; építő jellegű hozzászólás; építő szándékú bírálat.
II. főnév -t, -je [e] Olyan személy, aki épít (1–2), építést (1) végez, építéssel foglalkozik. Építőink munkamódszere sokat fejlődött. [Ali basa] az építőket, amint a kastély elkészült, … eltevé láb alól. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. építőállvány; építőfa; építőgödör; építőhely; építőiparos; építőiroda; építőjáték; építőkő; építőpallér; építőszakma; építőszezon; építőszövetkezet; építőterv; építővállalat; építővállalkozó; 2. hajóépítő; kertépítő; útépítő.
