éppen
éppen [e] határozószó, (régies) épen
I. <A beszéddel, írással v. a szóban forgó cselekvéssel, történéssel való egyidejűség kiemelésére, annak jelölésére, hogy ugyanebben, ill. ugyanabban az időben nem mást csinál a szóban forgó személy, nem mással van elfoglalva, ill. nem más történik, hanem…>. [Mit csinálsz?] – Éppen levelet írok (készülök írni). Éppen rólad van szó, mikor e sorokat írom. Éppen öltözködött, amikor beléptem hozzá. Párisba tegnap beszökött az Ősz. | …Ballagtam éppen a Szajna felé. (Ady Endre) Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott | hazafelé menet? | A gyepre éppen langy sötétség szállott. (József Attila) || a. Közvetlenül a szóban forgó idő bekövetkezése előtt. Éppen befejeztem a levelet, mikor elaludt a lámpa.
II. <Nyomósító szóként.>
1. <Alany, állítmány, tárgy előtt, az azonosság kiemelésére:> senki, semmi más, csak … pontosan. Éppen ez hiányzott a gyűjteményemből. Éppen ez a szándékom. A hiba éppen ez. Éppen ezt akartam mondani. A szegény ökrök keserves … munkájából hozza terményeit a föld, csak éppen ők nem kapnak belőle. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely határozóval kapcs., rendsz. előtte:> a megjelölt helytől, időtől v. egyéb körülménytől még egy kissé sem eltérve; pontosan, közvetlenül. Éppen ott, akkor, úgy, azért stb.; éppen a ház előtt; éppen az út mellett. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. (Petőfi Sándor) Épen e halmon verette sátrát … Árpád (Arany János) || b. (érzelmi hangsúllyal, a főhangsúly az éppen-nel kiemelt részen) <Vmely szokatlan, váratlan v. visszatetszést kifejező közlés, kérdés bevezetésére:> feltűnő, hogy … (senki v. semmi más [mást, másnak stb.], csak). Éppen ő beszél (, aki jobban tenné, ha hallgatna)! Éppen ő nem jött el, pedig hogy bíztatott bennünket! Éppen a testvérének akar ártani! Éppen tőlem kérsz pénzt? || c. (gyak. bizalmas) Ellenvetés után, annak kifejezésére, hogy az ellenvetés érvényét bizonyos mértékig elismerjük ugyan, de külön hangsúlyozzuk, hogy ez nem változtat az eredeti állásponton, követelésen. Éppen azért, (ritka) éppen amiatt, avégett: az ellenvetés jogos ugyan, de ha így áll a dolog, (akkor) annál inkább (el kell ismerni, hogy..). [Mostanában hanyatlik a szorgalmad. – Hiszen már úgyis itt a vizsga!] – Éppen azért! Még többet kell tanulnod!
2. <Mennyiséget, mértéket jelentő szavak mellett:> se több, se kevesebb, mint …; pontosan. Éppen száz; éppen egy méter. –21 <Mennyiségi vonatkozású igével kapcs.:> pontosan. Éppen kifutja a pénzemből.
3. <Hasonlításban, az egyezés nagy fokának kiemelésére:> pontosan. Éppen annyi, amennyi kell v. éppen elég: se(m) több, se(m) kevesebb annál, amennyi kell; éppen ilyen: szakasztott i.; éppen olyan. Ez éppen olyan jó, mint a másik. Ezek éppen egyformák. –31 <Annak nyomósítására, hogy a szóban forgó dolog a szóban forgó célra megfelel:> kielégítő mértékben, kellő fokban; pontosan. Ez a darabka éppen jó lesz foltnak. Ez a cipő, ez a méret éppen megfelel.
4. <Mellékhangsúlyos szóként, vagylagos közlés v. kérdés fokozó értelmű második tagjában, a vagy kötőszó után:> vagy ami annál is több, rosszabb …; sőt (talán). A síkos úton könnyen megcsúszol vagy éppen elesel. A vén Miklós … Itt elhagyta kissé, vagy épen elakadt – Érzé, hogy ha még szól, mindjárt sirva fakad. (Arany János) || a. (gúnyos) <Érzelmi hangsúllyal, fokozásban> Éppen elég: nagyon is elég (sok), túlságosan is elég (sok). Éppen elegem van belőle: torkig vagyok vele. Éppen elég bajt szereztél már nekem. Tobzódtatok, tobzódtatok, Éppen elég volt ezer évig. (Ady Endre) Homlokán, halántékán is éppen elég ránc volt. (Krúdy Gyula)
5. <Tagadás nyomósítására, kiemelő hangsúllyal:> Éppen nem: minden másnál kevésbé; különösen nem; egyáltalán nem, semmiképpen nem. Ezt éppen nem teszem.
III. <Keveslés, korlátozás kifejezésében.>
1. (mellékhangsúllyal) <Megszorító értelmű mondattal, gyak. a csak határozószóval együtt v. anélkül:> mindössze, csupán. Éppen (csak) annyit kaptam, hogy magamnak elég. Éppen (csak) annyi maradt, amennyire feltétlenül szükségünk van. Csak éppen addig szeretnék élni, amíg gyermekeim felnőnek. A kicsinyek … bóbiskolni látszanak mindnyájan, csak éppen az egyik nyitogatja már a szemecskéjét. (Mikszáth Kálmán) Eszem ágában sincs aludni, csak éppen egyet szundítottam. (Krúdy Gyula)
2. <Kiemelő hangsúllyal, gyak. az állítmánnyal egyenlő erejű hangsúllyal ejtve, hogy kötőszóval együtt, vmely kívánatos állapot, minőség elérésének, vmely cselekvés végrehajtásának alig lehetséges voltára utalva:> alighogy (II. 1). Éppen hogy (csak); éppen (csak)hogy; éppen hogy elég. Éppen hogy készen lettem. Éppen hogy elfértünk a padon.
IV. <Mellékhangsúllyal v. hangsúlytalanul; megengedő mondatban, a cselekvéstől, állásfoglalástól való húzódozás, vonakodás kifejezésére:> nem mondhatom, hogy nem …; voltaképpen, tulajdonképpen, elvégre; ugyan, még csak. Hát ezt éppen megtehetem, ha kell. Látni éppen láttam, de nem találkoztam vele. Írni éppen írhatok neki, de nem sok értelmét látom.
V. <Érzelmileg színezett ellentétes értelmű közlésben, ellentmondásban.>
1. (bizalmas) <Megelőző állítással, kérdéssel ellentétes értelmű, főleg magabiztosságot v. bosszúságot kifejező mondat bevezetéséül; az ellentétet hordozó szón erős kiemelő hangsúly van:> Éppen hogy … : sőt ellenkezőleg. [Úgy látszik, hozott valamit.] – Éppen hogy vitt. [Talán kevés?] – Éppen hogy sok.
2. <Gúnyos kifejezésekben.> Éppen (bizony): <az állítás v. kérdés tartalmát nyomatékosan tagadva:> különösen nem, semmi esetre sem. Éppen (bizony) ilyen emberre van szükségünk! No hiszen, éppen téged vártunk! Na, éppen jókor jössz! Éppen (bizony) te volnál alkalmas rá?
VI. (mellékhangsúlyos szóként, feltételes mondatban)
1. Ha éppen: ha történetesen, ha esetleg, ha talán. Ha éppen nem lennék otthon, hagyj üzenetet a számomra. Ha éppen ott találom, szívesen megbeszélem vele az ügyet. Meghítt, hogy ha éppen unatkozom, látogassak el hozzá. (Gárdonyi Géza)
2. (gyak. fölényes kijelentésben) (bizalmas) Ha éppen tudni akarod: ha már annyira faggatsz; ha mindenáron tudni akarod.
VII. Nem éppen: a) <a szóban forgó tulajdonság kisebb fokának jelölésére:> nem lehet mondani, hogy (egészen) …; nem valami … Nem éppen szép, kellemes, kifogástalan, lehetetlen. Ha Noszty Feri annyit csuklott volna, ahányszor e napokban emlegették a nemesi kúriákon és egyebütt, nem éppen hízelgő megjegyzésekkel, a doktorok bizonyára nem eresztik útnak. (Mikszáth Kálmán) Szépnek nem volt éppen szép, de igen kedves volt. (Gárdonyi Géza) b) <a szóban forgó dologtól, jelenségtől, körülménytől kis mértékben való eltérés kifejezésére:> nem egészen. Ez bizony nem éppen öröm. Nem éppen azért jöttem.
