érc
érc főnév -et [ë v. e], -e [e]
1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet. Nemes érc: aranyat, ezüstöt, platinát tartalmazó kőzet; pörkölt, tisztított, zúzott érc; ércet bányász, fejt, kutat; ércet olvaszt ¬. Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad. (Madách Imre)
2. (választékos) Ebből olvasztott, készített fém. Csengő érc; súlyos, tömör érc. Boldogító érccé válnak a harangok. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. Ötvözet, főleg bronz. (választékos) Ércnél maradandóbb: olyan <alkotás, mű>, ami hosszú idő után is megmarad, időálló. És megindul, ki a térre És irányát veszi jobbra, Hol magasan felsötétlik Ércbül öntött lovagszobra [= lovasszobra]. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, költői) Kemény, érzéketlen dolog. Szíve érc, melyet csak szenvedély Viharzó lángja olvaszt fel. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, költői) Hangnak érces csengése. Az egészséges hangok érce harangként kondult. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. ércabroncs; ércajtó; ércakarat; ércakna; ércalak; ércalap; ércbálvány; ércbánya; ércbányászat; érccsengésű; érccső; ércdarab; ércdús; ércdúsítás; ércedény; ércégető; ércelőfordulás; ércelőkészítés; ércér; ércérték; ércfajta; ércfal; ércfedél; ércfegyverzet; ércfekete; ércfeldolgozás; ércféleség; ércfényű; ércfürdő; ércgöröngy; érchangú; érchegység; érchenger; érchíd; érchideg; érchulladék; érchúr; érchuta; ércizzasztó; érckakas; érckapu; érckazán; érckeménység; érckészlet; érckeverék; érckitermelés; érckohászat; érckohó; érckoporsó; érckor; érckő; érclelőhely; érclemez; ércló; érclovag; ércmedence; ércminta; ércművek; ércműves; ércolvasztás; ércolvasztó; ércosztályozó; ércököl; ércöntő; öntöde; ércöntvény; ércötvözet; ércözön; ércpajzs; ércpároló; ércpatak; ércpengésű; ércfillér; ércpor; ércpörkölés; ércpróba; ércréteg; ércrög; ércsalak; ércsisak; ércsodrony; ércszavú; ércszegény; ércszilárdság; ércszínű; ércszívű; ércszobor; ércszörnyeteg; érctároló; érctartalom; érctelep; érctelér; érctermelés; érctetős; érctorlasz; érctorok; érctömeg; érctörés; érctörő; ércválogatás; ércvegyítés; ércvésnök; ércvizsgáló; érczúzó; 2. daraérc; fakóérc; szurokérc; vasérc.
