érdeklődés
érdeklődés [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Az érdeklődik igével kifejezett cselekvés, ill. állapot. Érdeklődés vmi iránt; állandó, fokozott, lanyha, széles körű érdeklődés; az érdeklődés középpontja ¬; az érdeklődés középpontjába ¬ kerül; ® alábbhagy az érdeklődés; érdeklődése mindenre kiterjed; a közönség érdeklődésének jele; érdeklődését ® leköti vki, vmi; érdeklődést tanúsít az előadás, a nők, tanítványa iránt; feszült érdeklődéssel figyel. Nincs benne érdeklődés a politika iránt. Tudományos érdeklődést tanúsít. Élénk érdeklődést tanúsított iránta. Az információk felkeltették érdeklődését. A nyilatkozat nagy érdeklődésre tarthat számot. Csak az elnök arca mutatott valamely érdeklődést. (Krúdy Gyula) Oly elismerés morajlott föl, hogy a sikert szinte sokallta, és most, hogy az érdeklődés középpontjába került, szerénykedve hárította el magától. (Kosztolányi Dezső) Rettenetes | ez a közöny is: | jobb volna egy mindig-egyforma-friss | érdeklődés, boldogtalan | szerelem, vagy akármi. (Szabó Lőrinc) || a. Vkinek hajlamában, képességében gyökeredző vonzódása vmihez, kül. olyasmihez, amit szeretne elsajátítani, megtanulni. A zene iránti érdeklődése már kora gyermekségében megnyilvánult.
2. Tudakozódás, kérdezősködés. Érdeklődésére megadtuk a választ.
3. <Színházzal, kiállítással, előadással és más eseménnyel kapcs.:> látogatottság. Érdeklődés hiánya miatt a színdarabot nem adták többet elő. A darab, a tudományos előadás iránt csekély érdeklődés mutatkozott.
érdeklődési; érdeklődésű.
