érdemel
érdemel [ë-ë v. e-ë] tárgyas ige ..mlek [ë], -sz v. ..mlesz [e], -jen [ë]; -ni v. ..mleni [e]
<Személy, dolog magatartása, cselekedete(i), ill. vmely jó v. rossz tulajdonsága alapján> méltónak bizonyul vmire; ezek alapján megilleti vmi. Büntetést, dicséretet, elismerést érdemel; hitelt érdemel: a) lehet bízni a szavában, hinni neki, mert igazat mond; b) <közlés> hihető; korholást, megrovást, szidást, verést érdemel; (huszonöt) ® botot érdemelne; ® huszonötöt érdemel; legalább jó szót érdemelne; jobb bánásmódot, jobb sorsot érdemelne; jutalmat, megvetést, tiszteletet érdemel; mit érdemel az (a bűnös), akinek a zálogát a kezemben tartom?: <kérdés zálogosdi játékban>; Szót sem érdemel: csekélység az egész; hát ezt érdemlem én?: ez a köszönet? A kérdés alaposabb megvitatást érdemelne. Lesz-e még e nemzet olyan, Hogy halált nem érdemel? (Petőfi Sándor) A tárgy … nem érdemel annyi szót, amennyit ily jeles, derék férfiak rápazarolnak. (Mikszáth Kálmán) || a. Érdemel vkit: <személy> méltó arra, hogy vkit megkapjon, elnyerjen v. hogy a meglevőnél jobb élettársat, barátot, gyermeket stb. mondhasson a magáénak. Jó férjet érdemelne, kár, hogy vénlány. Szeretőbb feleséget, férjet, különb gyermekeket érdemelne.
Igekötős igék: kiérdemel; megérdemel.
érdemelt.
