eredet
eredet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Azoknak a körülményeknek az összessége, amelyekből vmi ered (2), származik; keletkezés, származás. Az élet eredete a földön; a magyarság, a nyelvek eredete; világosságot derít vminek az eredetére; kideríti, kimutatja vminek az eredetét; vminek az eredetét keresi; eredetét veszi vmiből*: ered vmiből; vmire visszaviszi, visszavezeti vminek az eredetét. Mi ennek a szónak az eredete? Ennek a szokásnak az eredete még ismeretlen. Majdnem minden nagy vagyon eredetében van valami, ami nem jó illatú. (Ambrus Zoltán) Egy francia vígjáték – ha még a legszellemesebb is –, elárulja a gyári eredetét. (Ady Endre) || a. Vminek az eredete: az, ami vmit létrehoz; vminek az oka. Vmely betegség, elváltozás eredete. E baj Első csirája és eredete Szerelmi bánat. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Az a hely, ahol vmely folyóvíz ered (1); forrásterület, forrásvidék. A Duna eredete; a folyó eredeténél. Hosszas keresés után megtalálták a patak eredetét.
3. (hivatalos) Eredetben: vmely okmány eredeti példányaként. Eredetben csatolta érettségi bizonyítványát.
eredetű.
