eredetiség
eredetiség [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Általában az eredeti melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek ilyen volta; valódiság. A festmény, a gondolat eredetisége kétes.
2. Annak a személynek jellemző tulajdonsága, tehetsége, aki mást nem utánoz. Így tette ellenségévé Petőfi Kuthy Lajost is, kinek szintén sok jutott … az eredetiségből és genialitásból. (Jókai Mór)
3. Furcsa, különös megnyilatkozás; furcsaság. Az … imádó … megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy falat nem fog lemenni a torkán … Clarisse, a szép özvegy, nagyot nevetett e bizarr eredetiségen. (Jókai Mór)
eredetiségű.
