erély
erély [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az ember egyéniségében, magatartásában, cselekedeteiben megnyilvánuló akaraterő, határozottság; energia. Nagy erélyt fejt ki; minden erélyét latba veti; eréllyel lép fel. Sokat szenvedek, erélyem megtört. (Arany János) [Az igazgató] a nagy feladat előtt úgy elveszítette erélyét, amilyen irgalmatlan tudott lenni, mikor egy-egy elégtelen osztályzatról volt szó. (Móricz Zsigmond)
erélytelen.
