erélyes
erélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <személy>, akiben erély, akaraterő, határozottság nyilvánul meg. Erélyes ember, férfi, nő; erélyes főnök, vezető. Nagy szükség volt … ebben a kolostorban az erélyes, pattogó, szigorú Moos N. Jánosra. (Krúdy Gyula) [A parasztok] belőlem nézték ki, már hogy a fényképemből, a legimpozánsabb és a legerélyesebb tanítónőt. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen emberre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Erélyes fellépés, hang, intézkedés, rendszabály(ok); erélyesen jár el, lép fel, tiltakozik. Erélyes kézzel avatkozott a dologba.
erélyesség.
