érintés
érintés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (főleg egyes számban)
1. Általában az érint igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, mozzanat, hogy vkit, vmit (meg)érintenek. A nyirkos ruha érintése kellemetlen volt. Tilos a kiállított tárgyak érintése. A vezeték érintése életveszélyes. A mimóza levelei érintésre összecsukódnak. Éreztem karomon ujjainak puha érintését. Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek … érintése oly jó! (Petőfi Sándor) Boldog-bűvös zsibbadás nehezült reám a keze érintésétől. (Gárdonyi Géza) || a. Menés, utazás közben valamely helyen át- (vagy el-)haladás. A sziget, a tanya érintése. Eger érintésével utaztam haza.
2. (átvitt értelemben) Említés. A kérdés érintése kínos volt. Ha ecsetem most méltó lenne rátok, | Lajoshoz sereglő régi nagy családok! … Legyen elég, pusztán nevek érintése. (Arany János)
érintési.
