érintetlen
érintetlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül
1. Olyan <dolog>, amelyhez nem nyúltak hozzá, amelyet nem használtak, meg sem érintettek. Érintetlen ágy, virág; érintetlenül hagy vmit. Ott maradt az étel érintetlenül. A templom gyönyörű kupolája … érintetlenül domborult. (Kaffka Margit) Idejét látta annak, hogy az előtte érintetlenül álldogáló … söröskancsót felemelje. (Krúdy Gyula)
2. Olyan, amiből nem vettek el semmit; egészben lévő; hiánytalan, csonkítatlan. Érintetlen összeg. Láttam az érintetlen posztóvéget, rajt volt még a sárga kezdődése is. (Mikszáth Kálmán) || a. (jogtudomány) Jogainak érintetlenül hagyásával: úgy, hogy jogait nem korlátozták, nem korlátozzák.
3. (választékos) Olyan <nő>, aki nem vesztette el szüzességét; szűz. Érintetlen leány. Még érintetlen volt.
4. (régies) Sérülést nem szenvedett, ép <személy, tárgy>. Szegeden a lőporos raktár robbant föl mellettem …; én érintetlen maradtam. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, ritka) Nem említett, beszédben nem érintett, szóba nem hozott <dolog>. Érintetlen kérdés, ügy. A szónok több kérdést érintetlenül hagyott. A nő … a legfinomabb női tapintattal érintetlenül hagyá a kényes ember tűnődéseit. (Vas Gereben)
II. határozószó Érintetlenül, nem érintve. Ami benned becses volt, Az érintetlen áll. (Madách Imre) A férfi, … érintetlen hagyja nyitott, piros ajkait. (Bródy Sándor)
érintetlenség.
