erkély
erkély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Épület emeletéről kiálló, 1–2 m-nél rendsz. nem szélesebb nyitott épületrész, amely ráccsal, mellvéddel v. korláttal van kerítve, és amelyre az épület belsejéből ajtó nyílik; balkon. Az erkélyen napozik. Kilép az erkélyre. Az erkélyről nézte a felvonulást. Görnyedő kariatidák emelik a velencei erkélyeket. (Jókai Mór) Roxane erkélye előtt vagyunk. Christián jött a légyottra. (Ambrus Zoltán) Sokszor elbeszélgettünk csöndesen … | Legutóbb nyáron, az erkélyeden. (Szabó Lőrinc) || a. Mellvédjével az épület falsíkjának a vonalába eső fedett épületrész, ahova a lakásból ajtó nyílik. A kórházi szobák egymás mellett sorakozó erkélyei. || b. Az emeleti fal síkjából, rendsz. az épület sarkán kiugró kisebb szoba v. szobarész. Csukott, zárt erkély. Kinézett az erkély ablakán. A régi német városokban sok csukott erkély látható.
2. (film, színház) <Színházak, mozik nézőterén v. hangversenyek, gyűlések, tudományos előadások tartására szolgáló teremben> rendsz. az első emeleti üléssorok összessége, ill. a teremnek az a része, ahol ezek az üléssorok vannak. Jegyet váltott a színház első emeleti erkélyére. A felolvasást az erkélyről hallgatta végig. || a. (bizalmas) Ilyen ülőhelyre szóló jegy. Kérek két erkélyt.
Szóösszetétel(ek): erkélyablak; erkélyajtó; erkélyoszlop; erkélypáholy; erkélypárkány; erkélyponyva; erkélyrács; erkélyszék; erkélyszoba; erkélytámasz; erkélytartó; erkélyterem; erkélytorony.
erkélyes.
