erkölcs
erkölcs [e] főnév -öt, -e [e]
1. A társadalom szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást, cselekedeteket kötelezően meghatározó, koronként és közösségenként változó normák összessége. A természeti népek erkölcse; az uralkodó erkölcsök. A különféle népek erkölcsei különbözők. Többet érne valami újat kezdeni, valami szebbet, valamit, amiben tehetség, szellem és erő van, … új erkölcse a megújhodott emberiségnek. (Karinthy Frigyes) || a. (rendsz. minősítő jelzővel) Az a mód, ahogy vki v. vmely közösség ennek törvényeit, gyakorlati szabályait cselekedeteiben, életmódjában érvényesíti, ahogy v. amennyire őket megvalósítja, ill. tetteinek zsinórmértékéül tekinti. Alacsony, laza, jó, rossz erkölcsök; az erkölcsök meglazulnak; ® rontja az erkölcsöket. Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs. (Berzsenyi Dániel) Az ifjú nép megvan szépen, Egyszerű szép erkölcsében. (Tompa Mihály) Ha megromlik a nép régi jó erkölcse: Mit ér a világnak csillogó kenőcse? (Arany János) || b. Az erkölcsiség szabályai szempontjából helyes emberi magatartás, viselkedés. Nincs benne semmi erkölcs; erkölcséből kivetkőzött. || c. A szerelmi életben, nemi vonatkozásban tanúsított magatartás. Nemi erkölcs; a mai fiatalság erkölcse(i). Nagyon vigyáz lányainak az erkölcsére. Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád. (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) A valláserkölcsi normák összessége. Keresztény, mohamedán erkölcs.
3. (népies) Rossz természet, makacsság, makrancos önfejűség. Nem bírok az erkölcseivel; roppant nagy erkölcse van: nagyon rossz a természete. Egykor nagy erkölcse volt, … lépten-nyomon kimondá …, hogy nem akar egyéb lenni, mint magyar. (Vas Gereben) Azt látják az urak, hogy szép lovat vettek …, de azt nem tudják, hogy jó lovat vettek-e? Nincs-e valami erkölcse? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. erkölcsjavító; erkölcsprédikáló; erkölcsrajz; erkölcsromboló; erkölcsrombolás; erkölcsrontó; erkölcstanító; erkölcstudomány; erkölcsvédelem; erkölcsvédő; erkölcsvilág; 2. közerkölcs.
