erkölcsi
erkölcsi [e] melléknév -leg [e]
1. Az erkölcsre (1, 2) vonatk., erre irányuló <dolog>. Erkölcsi bizonyítvány: hivatalos igazolás arról, hogy vki a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel, büntetlen előéletű. Erkölcsi célzat, érzék, prédikáció; erkölcsi rend ¬; erkölcsi relativizmus, szabály, törekvés, törvény. Hiányzott nála az az erkölcsi érzék, ami különbséget tud tenni, hogy mi szabad, mi nem szabad? (Jókai Mór) Azok az emberek, akiket mi ismerünk, … nem cselekesznek a romantikusok erkölcsi fogalmai szerint. (Ambrus Zoltán) || a. Erkölcsön, erkölcsiségen alapuló <dolog>. Erkölcsi felelősség, felfogás, meggyőződés, súly, tekintély; vkinek erkölcsi létalapja ¬. Önnek volt erkölcsi bátorsága fegyelmi eljárást kérni maga ellen. (Tolnai Lajos) Látta, hogy komikus lenne bármilyen erkölcsi kommentárt fűzni az ügyhöz. (Hunyady Sándor)
2. Az erkölcs (1, 2) szempontjából tekintett <személy, dolog>. Erkölcsi halott ¬; erkölcsi hulla ¬; erkölcsi eredmény, érték, győzelem, hanyatlás, hiba; erkölcsi integritás ¬, erkölcsi kopás ¬; erkölcsi kudarc, romlottság, siker, tisztaság; erkölcsi tőke ¬; erkölcsi tökéletesség, vétség. Ha már le kell mondani az est fényéről, díszességéről, az erkölcsi sikerről, legalább az anyagi sikert akarta biztosítani. (Ambrus Zoltán)
3. Olyan <magatartás>, mely nem anyagi eszközökkel, hanem mások lelkiismeretének ébresztgetésével, felelősségérzetének felkeltésével hat. Erkölcsi befolyás, kényszer, nyomás, presszió. Az Andrássy-úti trafikos … erkölcsi támogatásért … Pista úrhoz fordult. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): valláserkölcsi.
