erkölcstelen
erkölcstelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Vmely társadalomban érvényes erkölcsi (1) felfogásba, szabályokba ütköző, ezekkel ellentétbe jutó <személy>. Erkölcstelen fráter. El kell távolítani az erkölcstelen elemeket. Óh gazember; óh erkölcstelen semmirevalója … (Tolnai Lajos) || a. Nemi tekintetben romlott erkölcsű; ledér. Együtt látták egy erkölcstelen személlyel.
2. Erkölcstelen személyre jellemző, vele kapcs. <dolog, magatartás>. Erkölcstelen életmód, felfogás, magatartás; erkölcstelen életet él. || a. Olyan <megnyilatkozás, alkotás>, amely nem felel meg az illető társadalomerkölcsi normáinak, amely sérti az erkölcsöket. Erkölcstelen könyv, tánc. Nem lesz fölösleges … kifejtenem azt, … minemű színművet lehessen általában erkölcstelennek tartani. (Vörösmarty Mihály)
erkölcstelenkedik.
