erkölcstelenség
erkölcstelenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az erkölcstelen melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot, életfelfogás. A szennyirodalom az erkölcstelenséget terjeszti. Titkon, mint az öldöklő angyal éjfélkor, csúszott a hitetlenség és erkölcstelenség. (Kármán József) A néptribún … epébe mártott tollal gáncsolta az erkölcstelenséget. (Herczeg Ferenc) || a. Vkinek, vminek erkölcstelen volta. Az emberek, a beszéd, a társalgás erkölcstelensége.
2. Erkölcstelen cselekedet, magatartás; az erkölcs törvényeinek áthágása, kül. a nemi életben; feslettség, szemérmetlenség. Sok erkölcstelenséget követett el életében.
