érlel
érlel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Hatásával folyamatosan éretté tesz vmit. A nap melege érleli a gabonát. Szeptemberi nap, … Ki érleled a tőkén a gerezdet, | én pártfogóm és császárom vezess. (Kosztolányi Dezső) || a. <Kelést, daganatot> vmivel olyan állapotba hoz, hogy az hamarabb felvághatóvá, kinyomhatóvá válik. Tapasszal érlelte nyakán a kelést. A daganatot meleg kötéssel érlelte.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Körülmény, állapot, hatás> úgy alakít vkit, hogy az ereje teljében levő felnőtt ember sajátságai egyre inkább kifejlődnek benne; érettebbé, komolyabbá tesz vkit. A szenvedések érlelik az embert. A nőt férje mellett csak a közös gond … érleli. (Vas Gereben) || (átvitt értelemben, választékos) <Ügyet, helyzetet> fokozatosan közelebb visz a kibontakozáshoz v. megoldáshoz. Az idő csak érleli a helyzetet. Arra gondolok: mikor lesz … népiskolai igazság abból, amiket én most itt forralok és érlelek magamban az ormánysági nincske [= gyermektelenség] problémájáról … . (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vmivé érlel: vkinek, vminek a fejlődését v. kibontakozását előmozdítva vmivé alakít, tesz vkit, vmit. Az élet küzdelmei az ifjút korán férfivá érlelték. A tények a sejtést bizonyossággá érlelték benne.
3. (átvitt értelemben) <Elgondolást, érzelmet lelkében> lassan tovább fejleszt. Soká érlelte magában ezt a tervet. Bosszúját … Keblében érleli, Mely forr és olvad, s tiszta lesz. (Kölcsey Ferenc) Meghirdette Lajos e szavak értelmét Saját hirnökével, aki tudja nyelvét: Azalatt a választ érleli, fontolja. (Arany János)
Igekötős igék: beérlel; kiérlel; megérlel.
érlelés; érlelget; érlelhető; érlelő; érlelt.
